8 Aso

               Kempingunk gyonyoru helyen fekszik. Koros korul fenyvesek, zizego, motozo allatvilag, mogottunk pedig, a hegyek domborulatai kozt, kedvesen pipazgatva ott meredezik kozvetlen felettunk Aso-san, a helyi vulkan. Kedves, csendes joszag, de azert nem biztos, hogy szivesen epitkeznek a kozeli faluban. 

          

A kempingben jol elferunk.

         Gyors satorallitas, es indulunk is megvacsorazni vissza a faluba. Ugy allunk ki stoppolni, mintha elore megbeszeltuk volna valakivel, hogy ertunk jon. Az aktualis ausztral paros nem is kesett sokat. Negyed ora mulva mar joizuen szurcsoljuk a fantasztikusan joleso ramen-t. Ez a vacsora minden porcikankra gyogyir. Nem csak mert mar borzaszto ehesek vagyunk, hanem azert is mert meg mindig erosen erezzuk a yakushimai hegyeket a labainkban. Mikozben a fenyvesek alatt visszafele baktatunk a kempingunkbe, immaron korom sotetben, szigoruan gyalogszerrel, azon gondolkozom, vajon a kozeli nagyvarost miert hivjak Kumamotonak… csaknem mert sok a medve errefele? (kuma = medve) Aztan meg erezve az orromat enyhen facsargato kenszagot, az a gondolat kezdett el motoszkalni valahol a medves kepzetek mogott, hogy a szezon kellos kozepen vajon miert vagyunk ebben a gyonyoru fekvesu, tagas kempingben az egyetlen lakok? De aztan mindezen kosza vendegek a fejemben, nyirkos satrunk vedelmeben, mint szappanbuborek a nyaresti fuvallatban, az almok konnyu mezejen gyorsan szertelebbentek.

             Masnap ugy dontunk, hogy ideje egy igazi lazulos pihenonapot tartani. Az ido gyonyoru, het agra sut a nap, tokeletesen alkalmas arra, hogy a hasunkat susse. Az ido mulasaval azert rajovunk, hogy megis csak kellemesebb, ha a satrunk folott allo fa arnyekaban maradunk. Kempingunk lassan nepesedik, ami a tegnapiak tekinteteben jo jel. Az uj lakok szoszmotoleset ugy figyeljuk, mint akik egy ezredreszere lassitott balettet jarnak az arnyekfolt lassu kuszasaval egyutt a fa korul. Aztan autostoppolas, vacsora, es visszabaktatas az erdon keresztul, immar a rovidito osvenyen, mint akik mar batrak. 

         Augusztus 19. Nagy nap a mai. Ma szembenezunk a kenkoves menkot okado sarkannyal fenn a hegyen. Menetrendszerinti stopposjaratunk nem sokat keslekedik. A vulkan alatti lovarda egyik lovasza visz fel a legfelso autoparkoloig. Innen mar csak egy fel ora seta meredeken felfele es maris lathatova valik, honnan is szarmazik az az enyhen orrfacsaro kenszag, amit elso este ereztunk. Arra gondolok, hogy a japanoknal minden olyan szuperbiztonsagosan van megoldva. Biztos nem vagyunk veszelyben kozvetlenul egy sargas-zoldesen rotyogo, forrongo, bugyborekolo kenes to felett, melybol vastagon dol a gaz meg a goz jokora kerekded felhot kepezve az egesz hegy felett. A latvany lenyugozo. A termeszet ilyen gigantikus meretu erofitogtatasaval meg soha nem talalkoztam azelott.  Ugyhogy fel szemmel azert azt is jol megfigyelem hogy a koros-korul szep szammal felepitett vasbeton ovohelyek hogyan is helyezkednek el. De igazabol nem hiszem, hogy barmire is jok lennenek egy kitores eseten. Ugyhogy legjobban teszem, ha atadom magam teljesen az elmenynek. 

A kotelezo turistafoto

A sarkany torka

Hmmm... lehet, hogy a vulkan -san nem tud olvasni?

Egy vulkan tetejen konnyeden felpezsdul a hitelet...

Mig nincs odalenn semmi morgas, eleg vedelmet nyujt az esernyo is.

Vasbeton kucko sor.

"Kenkockat tessek! Occsoer' van!"

            A vulkan utan a lenti varoska, Aso legnevesebb dzsindzsa-jat szeretnenk meglatogatni, mert allitolag nagyon erdekes szokokut, vagy ahhoz hasonlo van a kertjeben. Aso-dzsindzsa azonban kozelebb esik a vulkanhegy tulso levezeto utjahoz, ugyhogy ugy dontunk, a hegyen keresztul arra megyunk le, a turaosvenyen. Igy lett egy roviditesnek igerkezo utbol aztan egy nagyon kemeny hegymaszas. Jonehany oraba telik, mig az osvenyt kovetve, yakushimai erdei hegyiturazo elmenyeinket is megszegyenito meredekeken felkapaszkodunk a krater legmagasabb pontjaig. De a latvany mindenert karpotol. A taj, mintha eppen atomtamadas utan lennenk. Nulla novenyzet, csupa szikla es por minden, korulottunk ezrevel repdeso poloskak, alant pedig a fortyogo pokol. Idealis hely az ebedhez. Magunkkal hozott elemozsiankhoz aztan megiscsak kisse lejjebb latunk hozza, ahol kevesebb a poloska. Aztan rovid laza seta a gerincen, es mintegy masfel ora meredek sziklamaszas lefele a masik oldalon. Megvalto autostoppolas le a faluig. A dzsindzsa gyonyoru, de szokokutat vagy affelet nem talalunk. Hosszu volt ez a mai nap, egyikunket sem kell satrunkban elringatni.  

Kilatoterasz az ebedhez.

Amikor meg nem sejtjuk mi var rank mig oda leerunk...

Haaaat... laza seta, semmi mas :)

Aso dzsinzsa

A recept a kovetkezo: megveszed a tablacskat, kivansagaidat rairod, elhelyezed a kis kampon, es maris biztositva van a sikeres uzlet, az egeszseg, a biztonsagos kozlekedes  stb....

              Augusztus 20. Remeljuk a tuzijatek elmarad. Meg ma is a vulkan alatti kempingben ebredunk, sajgo izmokkal.  A mai napra mar konnyu program igerkezik. A mindosszesen kb. 70 kilometerre fekvo Oita varosaba kell eljutnunk, pontosabban egy Oita kozeli kis faluba, melyet Chitose-nek neveztek el. Itt ismet baratok kozt leszunk, olyannyira, hogy kocsival ertunk is jonnek a kepmingunk alatti kisvarosig. 

A latszat, mint oly sokszor, itt is csal. Epp osszepakolunk :)

Minden tuloldallal szemben megtalalhato az innenso. Ennek fenyeben vetunk egy utolso pillantast arra a hegygerincre, ahonnan sikeresen alakuzdottuk magunkat elozo nap.