Saturday, December 28, 2013

13 Ishikawa/Komatsu

Komatsu varosarol elsore ket dolog jut eszembe. Az egyik, hogy itt keszulnek a vilagszerte ismert Komatsu markaneven futo foldmunkagepek, a masik pedig, hogy itt talalhato Heikapua-sensei tahititanc iskolaja. Szamunkra ezuttal a masodik dolog bir nagyobb jelentoseggel.



Komatsu buszkesege. 
Regen nekem is volt ilyen jarganyom, csak kicsivel kisebb meretben. 
Teodora megprobal kereket cserelni...
Ama bizonyos tanciskola… 
lehet zajongani nyugodtan, koros korul csupan rizsfoldek vannak.

Rizsaratas.

Heikapua-sensei annak idejen sokat jart Okinawara tahiti tancot illetve dobolast tanitani. Teodora a tanc kapcsan, magam pedig a dobolas kapcsan mar regota keszultunk arra, hogy eltolthessunk ebben a studioban legalabb egy hetet. Itt tartozkodasunkat igy is terveztuk, vegre mindketten gyakorolhatunk intenziven, tanari segitseggel. Kumivel es Naokival, akik a tanctanarnonek szinten jo baratai, szeptember harmadikan, kedden este erkezunk meg a studiohoz. 

A tancstudio belulrol. 
A jobb felso sarokban Teodora falfestmenye, 
melyet egy korabbi latogatasunk alkalmaval festett.
Rovidesen megtudjuk, hogy amiert jottunk, meg is fogjuk kapni, meg tobbet is annal. A hetvegere, vasarnapra, ugyanis harom eloadas is elo van jegyezve, melyeken mi leszunk a "sztarvendegek". Teodora maris szolotanccal szerepel a musorban, jomagam pedig a dobok mogott kaptam foszerepet. Sot, az egyik musorreszt nekem kell bevezetnem polinez furulyan megszolaltatott lagy dallamokkal. Nem mintha valaha is jatszottam volna furulyan mar elotte, de ez a tanarno szerint nem akadaly. Elso adando alkalommal hozza is lattam kideriteni, melyik vegen kell fujni, es melyik vegen jon ki a hang. Kisse hirtelen jon mindez, de vitezul vallaljuk, hiszen amellett, hogy feladat, bizony megtiszteltetes is. Vendeglatonk reszerol mindenkeppen a nagyrabecsules es bizalom jele mifelenk. 

A nagy dobosok :) Naokival hudegyakorlunk...

Az elkovetkezo napok ennek megfeleoen a vasarnapi fellepesekre valo felkeszulessel telnek. Teodora tancol a rendszeres tancorakra erkezo egyeb tanitvanyok orain es azon kivul is, en meg lelkesen verem a bobokat a tancgyakorlasokhoz es azon kivul is. Pihenes keppen pedig nincs jobb a keso esti tollaslabdazasnal a studio magas plafonja alatt.  

A szombati napunk kisse maskeppen telik. Kumit es Naokit kiserjuk el a szomszedos Kaga varosi fesztivalra, ahol ok bananos palacsintat szeretnenek arulni. Erdekes dolog ez a fesztivalozos arusitos let, foleg egy mienktol ennyire nagyon eltero kulturaban, de nehany ora utan azert ez is unalmassa tud valni. Azt talaljuk ki, hogy hozzalatunk a vendegcsalogatashoz, ezzel is besegitve a palacsinta uzletet. Furulyaszoval es szeles gesztusokkal lepjuk meg az arra setalokat, idonkent egeszen szep sikerrel. Ami biztos, hogy a masnapra szukseges furulyadallamot szepen begyakoroltam. Teodoranak meg vagy egy hetig ez zengett a fuleben. 


"Palacsintaaaaat tesseeeek!"
 - aki latott mar japan arusokat pultjaik mogott irgalmatlanul rikkantgatva,
 tudja, hogy csak kisse multuk felul oket :)
Kumi palacsintat keszit… a reklamtabla Teodora rajz.



Zsibvasar
Amit az egy szal furulyaval mi muveltunk, 
semmi ehhez kepest :)



Vasarnap nagy sztarok vagyunk. Eloadunk az iment emlitett varosi fesztival nagyszinpadan, puccos hotelben, kisebb muveszeti fesztivalon. Erdekes megtapasztalni ahogyan egyik naprol a masikra emberek mennyire maskeppen viszonyulnak hozzank attol fuggoen, hogy milyen korulmenyek kozt latnak minket. Filmunk bemutatoja utan mindenki a kezunket szorongatja, gratulal. Most mindenki nekunk tapsol, velunk akar fotozkodni. Amikor meg hatizsakosan baktatunk, vagy csak pihenunk valahol, mintha szorosabbra fognak ertekeiket, kerulik a szemkontaktust. Vicces leny az ember.
Mielott tovabblepnenk utunkon a tanc es a zene vilagabol, meg egy kedves es kulonleges felkeresre is sor kerul. Kumi es Naoki kerik meg Teodorat, hogy valami festmennyel diszitene hagyomanyos japan lakasuk belso rizspapir toloajtoit. Izgalmas feladat. Nem csak nekunk, de a csaladnak is. A kovetkezo ket napban unokatol dednagymamaig mindenki izgatottan figyeli az uj mu szuleteset, melynek elkeszultet aztan egy fantasztikus csaladi vacsoraval unnepelunk meg. Kumi szerint regen volt mar igy egyutt az egesz csalad az asztal korul.




Mindenki egyutt az Ohara csaladban… no meg mi. 
Hatterben a diszitett rizspapir ajto.


No comments:

Post a Comment