Szeptember 14-e, szombati nap van. A mai napra kituzott cel eljutni a mintegy 400 km-re fekvo Niigata varosaig. Ebbol a legnagyobb feladatnak egyelore a Noto felszigetrol valo kijutas es az eszaki iranyba tovabb halado Hokuriku autopalya megkozelitese latszik.
A noto-i autostoppolas a mai napon sem megy sokkal simabban, mint elotte. A nap nagy reszet a felszigetrol kivezeto, mintegy 150 km-es utszakaszon toltjuk hat kulonbozo autos kocsijaban, illetve rajuk itt-ott orakat varakozva az ut szelen. Mire feljutunk ama bizonyos Hokuriku autopalyanak abba a parkolo-pihenojebe, mely a tovabbiakra nezve tokeletes stoppolohely, mar estefele jar az ido. Elottunk all meg mintegy 250 kilometer, es ismet ugy vagyunk vele, hogy csak akkor megyunk valakivel, ha elvisz egeszen Niigata-ig.
Besotetedett mar javaban, mire ezt a szemelyt megtalaljuk. Pontosabban aztan o talal meg minket. Latva tenykedesunket, egy baratsagos, beszedes kamionsofor szolit meg, hogy o szivesen elvinne a vezetofulkeben, ha nem zavar a kisse szukos hely minket. Hat, valahogy ma nem zavar. Igy erkezunk meg keso estere Niigataba, annak is egy, a leendo szallasunkhoz nagyon kozel eso parkolojaba egy oriasi kamion iszonyatosan rumlis kabinjaban, csomagjainkkal egyutt az ulesek mogotti fekhelyen ucsorogve. Azert jo kaland volt, meg sosem utaztam ilyen pazar kilatassal az elottunk, korulottunk halado forgalomra. Elismeresem, tiszteletem es koszonetem a kamionsofore, aki kulon a mi kedvunkert hajtott be a belvarosba, ami egy ekkora jargany eseten bizony kulon becsulendo.
 |
| Megerkeztunk Niigataba. Bucsuzkodas roppant keszseges kamionsoforunktol... |
A neptelen mellekutcakon koborolva, szallasunkat keresgelve dobbenunk ra, hogy a megadott iranymutatasokkal valami santit. Nem egeszen ugy kanyarodnak, kapcsolodnak az utcak, mint arra szamitottunk. Altalaban az iranyokkal, utvonalakkal kapcsolatban en vagyok hatarozottabb, de most Teodora van inkabb vonalon. Hirtelen otletkent, valamifele megerzes nyoman egyszer csak befordul egy haz nyitott ajtajan, ahonnan feny szurodik ki a sotet utcara. Mar lepek is utana, hogy megallj, ne setalj csak ugy be valakinek a lakasaba, mikor belulrol koszones hallik. Megerkeztunk. Ujabb couchsurfing szallashely, es ujabb erdekes tapasztalat.
Tanulok egy szamomra uj kifejezest: geek (gik). Ez itt keremszepen egy igazi "Geek House", azaz gik haz, gik mivoltara teljesen buszke het lakojaval egyutt. Meg kulon "Geek House" egyseges mintaval nyomott polojuk es kis felragasztos matricajuk is van. Het felnott ferfi, a huszas eveikben, illetve a harmincasok elejen, akik egyutt berlik ezt a hazat. A gik let pedig nagyjabol a kovetkezoket meriti ki: minel tobb idot tolteni a szamitogep (ertsd MacBook) elott egyutt, egy szobaban, es az eletet a virtualis valosagban elni. Minden egyeb tevekenyseg, mint pl. etkezes, takaritas, haztartas csak mellekes, csupan biologiai letfenntartast szolgal. Kepzelheto a folyoso, a konyha, a furdoszoba es a kozossegi szoba allapota a magatol odahalmozodott mindenfelek es lerakodasok kozt kialakult osvenyekkel. Azert megis mindent egyutt veve, lattunk mar rosszabbat is. Ugyhogy bizakodoak vagyunk. Ha azt tuleltuk, ezt is tul fogjuk elni, az biztos. Most az egyszer amugy orulok, hogy a halozsakom becipzarozhato egesz korbe. Igy biztos, hogy nem erek hozza semmihez alvas kozben. A fogadtatassal kapcsolatban egyebkent semmi kifogasunk nem lehet. Egytol egyig nagyon kedvesek, udvariasak, ahogy az jo japanokhoz illik. Sot, egyikuket leszamitva, aki szuper hallgatag, egeszen vidam beszelgetos elso felorat toltunk el, mielott mindenki ujra rakapcsolodik agyhullamai teljes kapacitasaval a vilaghalo megbabonazo csodajara.
Kettonknek a kozossegi szobaban jut alvohely. Masnap, vasarnap reggel van de azert aranylag koran kell kelnunk. Fel nyolckor ugyanis kezdodik a sracok kedvenc rajzfilmje a teveben.
Errol a szakaszrol fenykepeket nem keszitettem, viszont IDE kattintva az eddig megtett utunkat lathatod a terkepen.
View Larger Map
No comments:
Post a Comment