Hajonk, mely Akebono (Pirkadat) nevre hallgat, hatalmas, jo karban levo keso kozepkoru holgy (mert ugye a hajokrol azt tartjak, hogy kivetel nelkul mind nonemuek…).
 |
| "Pirkadat" |
Jol birja a tempot, lenduletes meltosaggal hasitja a hullamokat. Vagyis hasitana, ha lenne hullam, a tenger ugyanis tukorsima. A lakosztalyunkat, melyet mintegy huszonot utastarssal kedvesen megosztunk, eloszor mozgolepcson, aztan meg tovabbi lepcsozesekkel, folyosokon kanyargassal kozelitjuk meg az otodik emeleten. A tagas nappaliban a sarokban azert megtartunk magunknak egy kb szazhusz centi szeles savot (kb ennyi ket egymas melletti matrac szelessege egyutt), a tobbi teruletet felajanljuk a mogottunk beozonlok szamara. Kozvetlenul mellettunk egy edesanya telepedik le negy eleven kisgyermekevel, akik idonkent kedvesen oldalbarugnak, ugyhogy nem unatkozunk.
 |
| az elso kis sziget, mely mellett elhaladunk, Minna-jima |
 |
| a fedelzeten - hatterben jellegzetes hegycsucsarol konnyen felismerheto Ie-jima |
Meglepo, hogy az olcso repulojaratok mellett milyen sokan dontenek a hajozas mellett. Mondjuk a legtobb utas az utba eso kisebb szigeteken szall fel, ahol az egyetlen osszekottetes a kulvilaggal valoban csupan a naponta erkezo hajo. Az ut elso feleben aranylag gyakran, mintegy masfel, ket orankent kikotunk valahol. Ez az esemeny mindegyre valami latvanyssagot, erdekesseget lop a tenger egyhangusagaba. Mondjuk azert nem panaszkodom, a nyilt tenger napfenyben csillogo, vegtelenbe veszo latvanya is gyonyoru, mely bekesseget araszto elmeny.
Az elso kikoto az Okinawarol is szabad szemmel lathato Yoron szigete. Korabban egyszer mar jartunk itt, eltoltottunk par csodas napot egy ismeros holgynel latogatoban, ugyhogy lelekben integetunk is neki a hajorol.
 |
| ozonlik a nep a hajora a yoron-i kikotoben |
 |
| a yoron-i kikotoben a kotelet eloldo munkas vigyazallasban bucsuztatja a hajot |
Mindekozben pedig a kulso fedelzetrol amulva bamulva figyeljuk az oriasi kontenerekkel villamgyorsan szaguldozo villas rakodogepeket, amint kicserelik a hajo vegtelennek tuno gyomraban a tomenytelen szallitmanymennyiseget. Megneznem egyszer szivesen mekkora rakodotermeket rejt magaban egy ilyen hajo, de oda szigoruan tilos egyszeru, sarga sisak nelkuli halandoknak belepni. Igy csak a kepzeletemre hagyatkozhatok kovetkezteteseket levonva a ki be jaro teherautok, hosszu kamionok meretebol. Nem telik bele talan husz perc, es a kikotoben tornyosulo szallitokontenereket maris mind elnyeli a kedves teltkarcsu holgy, Pirkadat-asszonysag. Indulhatunk tovabb.
Kovetkezo allomasunk Okinoerabu sziget. Az utrol nem sok ujat tudok irni, igy nem is teszem. Tobbnyire a kulso fedelzeten bameszkodunk, elvezzuk a mintegy fel futballpalyanyi szabad teret. A masik felpalya szinten el van zarva az egyszeru sisakmentes halandok elol. Okinoerabu kikotojeben is amulunk bamulunk a rakodomunkasok munkatempojan, no meg a kontenerek mereten es mennyisegen, de mar csak annyira, mint akik mar lattak ilyet eletukben.
 |
| Tokinoshima kikotoje |
 |
| epp egy kamion parkol be a hajo gyomraba |
A nap tovabbi reszeben megallunk meg Tokunoshima-n, es sotetedes utan Amami-o-shima-n. Az esemenyek meglepoen hasonloan alakulnak mindket helyen, ugyhogy ha kisse visszatartjuk izgatottsagunkat, mar egesz jol sikerul a helyiek megokosodott kozonyos tekintetevel szemlelni a "megunt mindennapos" latvanyt.
 |
| a hajofedelzeten siman lehetne focizni is - ha szeretnek focizni... de nem szeretek :) |
 |
| lement a nap |
 |
| az elutazo edesapa szines papirszalagokat dob le a csaladtagoknak, melyek a hajo tavolodasaval elszakadnak... bevett bucsuzkodasi forma |
 |
| a parti orseg hajoja Amami-o-shima kikotojeben |
Amami-o-shima-t elhagyva mar csak a vegallomason, Kagoshimaban kotunk ki, ugyhogy egesz ejszakas hajozas kovetkezik megszakitas nelkul.
No comments:
Post a Comment