15 Noto felszigetrol Niigata-ig

Szeptember 14-e, szombati nap van. A mai napra kituzott cel eljutni a mintegy 400 km-re fekvo Niigata varosaig. Ebbol a legnagyobb feladatnak egyelore a Noto felszigetrol valo kijutas es az eszaki iranyba tovabb halado Hokuriku autopalya megkozelitese latszik. 

A noto-i autostoppolas a mai napon sem megy sokkal simabban, mint elotte. A nap nagy reszet a felszigetrol kivezeto, mintegy 150 km-es utszakaszon toltjuk hat kulonbozo autos kocsijaban, illetve rajuk itt-ott orakat varakozva az ut szelen. Mire feljutunk ama bizonyos Hokuriku autopalyanak abba a parkolo-pihenojebe, mely a tovabbiakra nezve tokeletes stoppolohely, mar estefele jar az ido. Elottunk all meg mintegy 250 kilometer, es ismet ugy vagyunk vele, hogy csak akkor megyunk valakivel, ha elvisz egeszen Niigata-ig. 

Besotetedett mar javaban, mire ezt a szemelyt megtalaljuk. Pontosabban aztan o talal meg minket. Latva tenykedesunket, egy baratsagos, beszedes kamionsofor  szolit meg, hogy o szivesen elvinne a vezetofulkeben, ha nem zavar a kisse szukos hely minket. Hat, valahogy ma nem zavar. Igy erkezunk meg keso estere Niigataba, annak is egy, a leendo szallasunkhoz nagyon kozel eso parkolojaba egy oriasi kamion iszonyatosan rumlis kabinjaban, csomagjainkkal egyutt az ulesek mogotti fekhelyen ucsorogve. Azert jo kaland volt, meg sosem utaztam ilyen pazar kilatassal az elottunk, korulottunk halado forgalomra. Elismeresem, tiszteletem es koszonetem a kamionsofore, aki kulon a mi kedvunkert hajtott be a belvarosba, ami egy ekkora jargany eseten bizony kulon becsulendo. 

Megerkeztunk Niigataba. Bucsuzkodas roppant keszseges kamionsoforunktol...

A neptelen mellekutcakon koborolva, szallasunkat keresgelve dobbenunk ra, hogy a megadott iranymutatasokkal valami santit. Nem egeszen ugy kanyarodnak, kapcsolodnak az utcak, mint arra szamitottunk. Altalaban az iranyokkal, utvonalakkal kapcsolatban en vagyok hatarozottabb, de most Teodora van inkabb vonalon. Hirtelen otletkent, valamifele megerzes nyoman egyszer csak befordul egy haz nyitott ajtajan, ahonnan feny szurodik ki a sotet utcara. Mar lepek is utana, hogy megallj, ne setalj csak ugy be valakinek a lakasaba, mikor belulrol koszones hallik. Megerkeztunk. Ujabb couchsurfing szallashely, es ujabb erdekes tapasztalat. 

Tanulok egy szamomra uj kifejezest: geek (gik). Ez itt keremszepen egy igazi "Geek House", azaz gik haz, gik mivoltara teljesen buszke het lakojaval egyutt. Meg kulon "Geek House" egyseges mintaval nyomott polojuk es kis felragasztos matricajuk is van. Het felnott ferfi, a huszas eveikben, illetve a harmincasok elejen, akik egyutt berlik ezt a hazat. A gik let pedig nagyjabol a kovetkezoket meriti ki: minel tobb idot tolteni a szamitogep (ertsd MacBook) elott egyutt, egy szobaban, es az eletet a virtualis valosagban elni. Minden egyeb tevekenyseg, mint pl. etkezes, takaritas, haztartas  csak mellekes, csupan biologiai letfenntartast szolgal. Kepzelheto a folyoso, a konyha, a furdoszoba es a kozossegi szoba allapota a magatol odahalmozodott mindenfelek es lerakodasok kozt kialakult osvenyekkel. Azert megis mindent egyutt veve, lattunk mar rosszabbat is. Ugyhogy bizakodoak vagyunk. Ha azt tuleltuk, ezt is tul fogjuk elni, az biztos. Most az egyszer amugy orulok, hogy a halozsakom becipzarozhato egesz korbe. Igy biztos, hogy nem erek hozza semmihez alvas kozben. A fogadtatassal kapcsolatban egyebkent semmi kifogasunk nem lehet. Egytol egyig nagyon kedvesek, udvariasak, ahogy az jo japanokhoz illik. Sot, egyikuket leszamitva, aki szuper hallgatag, egeszen vidam beszelgetos elso felorat toltunk el, mielott mindenki ujra rakapcsolodik agyhullamai teljes kapacitasaval a vilaghalo megbabonazo csodajara.

Kettonknek a kozossegi szobaban jut alvohely. Masnap, vasarnap reggel van de azert aranylag koran kell kelnunk. Fel nyolckor ugyanis kezdodik a sracok kedvenc rajzfilmje a teveben.  

Errol a szakaszrol fenykepeket nem  keszitettem, viszont IDE kattintva az eddig megtett utunkat lathatod a terkepen.

View Larger Map

14 Nomi es Noto felsziget

Nomi egy Komatsuhoz egeszen kozeli kisvaros neve. Korulbelul negy evvel ezelott Teodora jart mar itt egy Japan Tent nevre hallgato Japanban elo kulfoldi diakok szamara szervezett program kereteben. Akkor egy kedves csaladnal vendegeskedett nehany napig, akiket, mivel epp erre visz utunk, szeretnenk meglatogatni.

Szeptember 11-en, szerdai napon jarunk mar, annak is szep napos keso delutanjan. A kb 30 kilometeres utat Kumivel es Naokival tesszuk meg, akik bucsuzas elott ezt a segitseget szivesen felajanlottak.

Kaori es Tetsu mar szeles mosollyal es vacsora elotti ropogtatnivalokkal elokeszitett asztallal varnak rank. Nemsokara elokerul a nagymama is, aki a mar amugy is kedelyes tarsalgasba  uj lenduletet hoz hangosan vidam termeszetevel, no meg egy jo uveg umeshu-vel (az umeshu japan szilvabol keszult edes alkoholos ital), melyet a nagypapa keszitett. Nagypapaval sajnos betegsege miatt nem talalkozhatunk, de remeljuk a csaladdal egyutt, hogy felepul es folytathatja a szilvaval vegzett muveszetet. A vacsora koruli beszelgetes nyoman az elkovetkezo napjainkra vonatkozo terveink is modosulnak kisse. Igy indulunk masnap reggel - a valtozatossag kedveert szemerkelo esoben - az innen eszakra fekvo, nem tul messzi Noto felsziget iranyaba.

Kaori, Tetsu no meg a Nagyi tarsasagaban

Noto felsziget, mivel kivul esik a regio minden fo utoeren, kisse videkiesebb, hagyomanyosabb es lelkisegeben is eroteljesebb vonalat kepvisel tobb termeszettel es szentkent tisztelt hellyel. Az autostoppolas valahogy ma nem megy annyira siman, mint remeltuk. A felszigetre kivezeto foutig is tobb ugrassal jutunk el, es kozben egyszer ugy elered az eso, hogy ugy dontunk, kivarjuk a veget egy kozeli nyilvanos mosoda varakozoasztalanal szunditva.

Tokeletes pihenohely mig odakint zuhog az eso.

Tobb szakaszban stoppolassal es gyalogosan bandukolva jutunk el a felsziget elso celpontjakent kiszemelt latnivalojaig. Ez a Hatagoiwa nevu sziklaegyuttes, mely a helyi legenda szerint akkor keletkezett, mikor egy helyi istenno a tengerbe vetette szovogepet. Az ido ekkorra keso delutanban jar mar es mivel faradtak is vagyunk ugy hatarozunk, itt letenyazunk ejszakara. A mellett, hogy a hely tokeletesen megfelelonek tunik erre a celra, az idojaras is kegyes hozzank. A felhozet kisse felszakadozott, csillagos ejszakara van kilatasunk, ami tekintve, hogy satrunk a kulso vizallo reteg hianyaban csupan a szunyogok ellen nyujt vedelmet, remek hir. Kenyelmesen berendezkedunk tehat az elhagyatott partszakaszon, joizuen megvacsorazunk, es az este naplemente cimu musora utan az orrunk elott allo, kotellel osszekotott sziklaparos esti diszkivilagitasa csak meglepetes raadas az eloadasban.

A Hatagoiwa sziklak esti diszkivilagitasban. 

Masnap, 13-an reggel, stoppolassal probaljuk folytatni az utunkat. Celunk a felsziget majdnem legeszakibb csucskeben fekvo Wajima varoska, annak is a hires neves reggeli-delelotti kistermeloi piaca.  Nos, csak probaljuk a stoppolast… orakon keresztul nem vesz fel senki. Ugy tunik, hogy a felszigeten egyre beljebb haladva a valtozas nem csak abban all, hogy a videk egyre falusiasabb, hanem abban is, hogy az erre jarok egyre kevesbbe tudnak mit kezdeni az autostoppolas jelensegevel. Legtobben ugy haladnak el mellettunk, hogy azt mutatjak, eszre sem vettek minket. Masok pedig kisse zavartan es szegyenlosen visszaintegetnek. Egyre inkabb azt erezzuk, hogy legalabb annyira furcsa jelenseg vagyunk, mintha ket foldonkivuli probalna eligazodni mondjuk Alsoviharfalvan.

Autora varva… nem tul nagy a forgalom.

A fakusi csendelet kephez tartozo kellek: a halszaritoporgentyu.

A gyors forgasban egyreszt a hal jobban szarad, masreszt pedig semmifele rovar nem tudja megkozeliteni.

Egy helyben acsingozni nem nagyon akarunk tovabb, igy nekiindulunk gyalogosan. A szarazfoldi oldalon sziklas  es szepen megmuvelt teruletek valtakoznak, tobbnyire rizsfoldek, helyenkent otthonos, egyszeru vonalvezetesu japan fahazakkal, masik oldalon pedig a vegelathatatlan tenger a kek minden arnyalatat felsorakoztatva. Kis falusi halaszkikotok mellett is elhaladunk itt-ott, ami kulonosen is kedves szinfoltja a helyi eletnek.  Az idojaras is tokeletes, meleg napsutes kiser minket. Javaban ebedidoben jarunk mar, mikor epp kapora jon egy utunkba eso nagyobb elelmiszerbolt. Ebedunket a kozeli partszakaszon fogyasztjuk el, nem is akarmilyen helyen. Allitolag az a pad a vilag legesleghosszabb padja. Hat mit is mondhatnek, tenyleg hosszu na. Jol esik a napsutesben a nyugodt sziesztazas, foleg a sok hatizsakos gyaloglas utan. Nem karhoztathatunk senkit azert, mert nem vesznek fel autojukkal, hiszen senki sem felelos azert, hogy mi igy kozlekedunk, de megis felgyulemlik nemi bosszusag. A szep ido, a tengerpart es a teli pocak ezt is feledteti.

A 460m hosszu vilagleghosszabb padjanal a Shika nevu kisvaros Masuhoura nevre keresztelt partszakaszan. Vegre kinyujthatom a labaim… :) 

A kesobbiekben azonban megis megerkezik a mi autonk. Egy fiatalabb ferfi all meg mellettunk kocsival, es kiderul, hogy meg mi teszunk jot neki azzal, hogy felvehet minket. Elmondasa szerint mar azota lelkiismeretfurdalasa van, mikor evekkel ezelott egyszer latott valakiket stoppolni, es akkor elhajtott mellettuk. Most mi lehetoseget adtunk neki a kiigazitasra. Nem volna dolga a felsziget eszaki feleben, de elvisz minket egeszen Wajima-ig. Sot, itt-ott egy-egy latnivalonal meg meg is all velunk egy kis idegenvezetesre. A wajimai reggeli piacnak mar termeszetesen se hire se hamva, de azert marad bameszkodnivalo nekunk is boven. Nagyon megtetszik mindkettonknek a varoska alaphangulata alacsony egyszeru fahazaival, szeles, rendezett, viragokkal diszitett utcaival. Feludito ilyet is latni a sok zsufolt japan betonvaros utan.

Teodoranak semmilyen helyzetben nem akadaly az ismerkedes :)

Kis piheno Wajima utcain.

Wajima utcakep. Nem mondhatni, hogy a kozlekedes eletveszely...

A kesobbiekben egy fiatal novel utazunk tovabb a felsziget csucsa iranyaba, es a keso delutan vorosbe hajlo lagy napsuteseben tokeletes idozitessel erkezunk a Senmaida-i rizsteraszokhoz. A megvilagitas tehat nem is lehet tokeletesebb a rizsteraszokon kizarolag hagyomanyos, kezi modszerrel javaban arato foldmuvesek fotozasahoz. A fotozason kivul azonban a kivancsisag is odavisz minket a munkasok koze. Miert a legfaradsagosabb ketkezi munkat valasztjak? Mekkora teruletrol kerul ki egy zsaknyi rizs? es igy tovabb. A terulet annyira meredek, es a teraszok helyenkent annyira szukosek, hogy gepi muveles egyszeruen lehetetlen. Kozeledtunkre meglepoen nyitottan reagalnak. Egy nyolcvan ev koruli furge nenike rogton at is adja helyet Teodoranak. Adogassa o az osszekotozott keveket fel a szaritoallvanyra, amig o megpihen kisse. Egy idos bacsi meg akkora odaadassal mutatja, hogy pontosan hogyan is kell a learatott kevet a szalmajaval osszekotozni, mintha ezen mulna a muvelet fennmaradasanak jovoje.

A Senmaida rizsteraszok.

A talicskazas bizony kemeny munka a meredek hegyoldalban.

Asszonyok pihenes kozben

Nincs kecmec…  aki kozel mereszkedik, rogton befogjak dolgozni. 

A szaritoallvany fabol keszul, az illeszteseknel kotellel csomozva. Minden evben felujitjak, mielott a szaritanivalo uj rizstermes felkerul ra.

A keve kotozeset kizarolag a regi hagyomany szerinti preciz mozdulatsorral lehet elvegezni. Minden egyeb probalkozas nyegle kontarmunka.

A Senmaida-i rizsteraszok utan mar nem megyunk sokkal messzebb. Egy helyi idos batyo visz el kocsijan a mintegy husz percnyire levo Sosogi falucskaig, ahol a kesobbiekben satrat is verunk a helyi apro halaszkikoto es egy szinten szentkent tisztelt sziklaegyuttes szomszedsagaban.  

Tekintve a kozlekedes tapasztalt nehezsegeit, a kovetkezo reggelen ugy hatarozunk, nem megyunk ki a felsziget csucsaig teljesen. A kovetkezo hetre ugyanis a Sendai-tol eszakra eso Ishinomaki varoskaban vallaltunk onkentes munkat a nagy foldrenges es cunami utani ujjaepitesben, igy ha az utemtervet tartani akarjuk, ezen a napon mintegy 400 kilometernyi ut all elottunk.