8 Aso

               Kempingunk gyonyoru helyen fekszik. Koros korul fenyvesek, zizego, motozo allatvilag, mogottunk pedig, a hegyek domborulatai kozt, kedvesen pipazgatva ott meredezik kozvetlen felettunk Aso-san, a helyi vulkan. Kedves, csendes joszag, de azert nem biztos, hogy szivesen epitkeznek a kozeli faluban. 

          

A kempingben jol elferunk.

         Gyors satorallitas, es indulunk is megvacsorazni vissza a faluba. Ugy allunk ki stoppolni, mintha elore megbeszeltuk volna valakivel, hogy ertunk jon. Az aktualis ausztral paros nem is kesett sokat. Negyed ora mulva mar joizuen szurcsoljuk a fantasztikusan joleso ramen-t. Ez a vacsora minden porcikankra gyogyir. Nem csak mert mar borzaszto ehesek vagyunk, hanem azert is mert meg mindig erosen erezzuk a yakushimai hegyeket a labainkban. Mikozben a fenyvesek alatt visszafele baktatunk a kempingunkbe, immaron korom sotetben, szigoruan gyalogszerrel, azon gondolkozom, vajon a kozeli nagyvarost miert hivjak Kumamotonak… csaknem mert sok a medve errefele? (kuma = medve) Aztan meg erezve az orromat enyhen facsargato kenszagot, az a gondolat kezdett el motoszkalni valahol a medves kepzetek mogott, hogy a szezon kellos kozepen vajon miert vagyunk ebben a gyonyoru fekvesu, tagas kempingben az egyetlen lakok? De aztan mindezen kosza vendegek a fejemben, nyirkos satrunk vedelmeben, mint szappanbuborek a nyaresti fuvallatban, az almok konnyu mezejen gyorsan szertelebbentek.

             Masnap ugy dontunk, hogy ideje egy igazi lazulos pihenonapot tartani. Az ido gyonyoru, het agra sut a nap, tokeletesen alkalmas arra, hogy a hasunkat susse. Az ido mulasaval azert rajovunk, hogy megis csak kellemesebb, ha a satrunk folott allo fa arnyekaban maradunk. Kempingunk lassan nepesedik, ami a tegnapiak tekinteteben jo jel. Az uj lakok szoszmotoleset ugy figyeljuk, mint akik egy ezredreszere lassitott balettet jarnak az arnyekfolt lassu kuszasaval egyutt a fa korul. Aztan autostoppolas, vacsora, es visszabaktatas az erdon keresztul, immar a rovidito osvenyen, mint akik mar batrak. 

         Augusztus 19. Nagy nap a mai. Ma szembenezunk a kenkoves menkot okado sarkannyal fenn a hegyen. Menetrendszerinti stopposjaratunk nem sokat keslekedik. A vulkan alatti lovarda egyik lovasza visz fel a legfelso autoparkoloig. Innen mar csak egy fel ora seta meredeken felfele es maris lathatova valik, honnan is szarmazik az az enyhen orrfacsaro kenszag, amit elso este ereztunk. Arra gondolok, hogy a japanoknal minden olyan szuperbiztonsagosan van megoldva. Biztos nem vagyunk veszelyben kozvetlenul egy sargas-zoldesen rotyogo, forrongo, bugyborekolo kenes to felett, melybol vastagon dol a gaz meg a goz jokora kerekded felhot kepezve az egesz hegy felett. A latvany lenyugozo. A termeszet ilyen gigantikus meretu erofitogtatasaval meg soha nem talalkoztam azelott.  Ugyhogy fel szemmel azert azt is jol megfigyelem hogy a koros-korul szep szammal felepitett vasbeton ovohelyek hogyan is helyezkednek el. De igazabol nem hiszem, hogy barmire is jok lennenek egy kitores eseten. Ugyhogy legjobban teszem, ha atadom magam teljesen az elmenynek. 

A kotelezo turistafoto

A sarkany torka

Hmmm... lehet, hogy a vulkan -san nem tud olvasni?

Egy vulkan tetejen konnyeden felpezsdul a hitelet...

Mig nincs odalenn semmi morgas, eleg vedelmet nyujt az esernyo is.

Vasbeton kucko sor.

"Kenkockat tessek! Occsoer' van!"

            A vulkan utan a lenti varoska, Aso legnevesebb dzsindzsa-jat szeretnenk meglatogatni, mert allitolag nagyon erdekes szokokut, vagy ahhoz hasonlo van a kertjeben. Aso-dzsindzsa azonban kozelebb esik a vulkanhegy tulso levezeto utjahoz, ugyhogy ugy dontunk, a hegyen keresztul arra megyunk le, a turaosvenyen. Igy lett egy roviditesnek igerkezo utbol aztan egy nagyon kemeny hegymaszas. Jonehany oraba telik, mig az osvenyt kovetve, yakushimai erdei hegyiturazo elmenyeinket is megszegyenito meredekeken felkapaszkodunk a krater legmagasabb pontjaig. De a latvany mindenert karpotol. A taj, mintha eppen atomtamadas utan lennenk. Nulla novenyzet, csupa szikla es por minden, korulottunk ezrevel repdeso poloskak, alant pedig a fortyogo pokol. Idealis hely az ebedhez. Magunkkal hozott elemozsiankhoz aztan megiscsak kisse lejjebb latunk hozza, ahol kevesebb a poloska. Aztan rovid laza seta a gerincen, es mintegy masfel ora meredek sziklamaszas lefele a masik oldalon. Megvalto autostoppolas le a faluig. A dzsindzsa gyonyoru, de szokokutat vagy affelet nem talalunk. Hosszu volt ez a mai nap, egyikunket sem kell satrunkban elringatni.  

Kilatoterasz az ebedhez.

Amikor meg nem sejtjuk mi var rank mig oda leerunk...

Haaaat... laza seta, semmi mas :)

Aso dzsinzsa

A recept a kovetkezo: megveszed a tablacskat, kivansagaidat rairod, elhelyezed a kis kampon, es maris biztositva van a sikeres uzlet, az egeszseg, a biztonsagos kozlekedes  stb....

              Augusztus 20. Remeljuk a tuzijatek elmarad. Meg ma is a vulkan alatti kempingben ebredunk, sajgo izmokkal.  A mai napra mar konnyu program igerkezik. A mindosszesen kb. 70 kilometerre fekvo Oita varosaba kell eljutnunk, pontosabban egy Oita kozeli kis faluba, melyet Chitose-nek neveztek el. Itt ismet baratok kozt leszunk, olyannyira, hogy kocsival ertunk is jonnek a kepmingunk alatti kisvarosig. 

A latszat, mint oly sokszor, itt is csal. Epp osszepakolunk :)

Minden tuloldallal szemben megtalalhato az innenso. Ennek fenyeben vetunk egy utolso pillantast arra a hegygerincre, ahonnan sikeresen alakuzdottuk magunkat elozo nap.

8 Aso Volcano

It is hard to admit, but we are still sore of the Ryujin Sugi hike in Yakushima, and we are the only visitors of the camping, with amazing greenery and mountain view, so we decided we would stay in (I mean literally out, under a tree by our tent) and relax for a day. We have had so many experiences the last few days, met people, heard stories, we need digestion time before we go on. So we sat/laid under a small tree and stayed there for a good day, moving our towel one inch/hour around it, as in a very slow ritual dance, to keep us in the tiny shade it gave.  

digestive period

The next day we are full of energy. We go up the hill to conquest the volcano, which is still active, Sounds a bit too adventurous, but as we know everything is super safe in Japan, so  I guess if it's a tourist spot we are safe. We hitch a ride uphill, then we walk for a short time so we are at the crater in less then half an hour. On the way up I am quite surprised to discover the white cloud that I could always see from the campground at the same spot is not a cloud, but smoke coming from the volcano. The crater is something I have never seen before. A yellowish green pond in the center bubbles and smokes and this sulphuric smoke/steam paints the walls of the crater colorful with a yellowish shade. So, this is how an active volcano looks. I stand there in awe, being humbled by Nature for getting such a glimpse and stay alive. It gives a hint of the power that lies within the Earth under the surface. Scary and inspiring at the same time. You kind of wanna do your best if such powers lie within and you are still given the chance to breathe.

the crater

We were quite unprepared for a hike and sore from Yakushima, so we didn't think we would spend the next five hours going up and down steep montain trails, but we couldn't see in the beginning where the road will lead us, so we explored the ridges nearby and had amazing views of the crater, the cities and rivers nearby, and the sea. Going downhill was quite tough on a steep wall covered with sharp stones. I could hardly believe we are still in Japan, the only signs were some yellow arrows sprayed on bigger rocks, other than that no fence, no sign. Maybe the logic is that they put signs in safe places, just to appear nice where many people go , and where it is really hard and demanding, the few people that take the risk have to be smart enough to take care of themselves. Don't get me wrong, I am not complaining. It was a great opportunity to spend some more time with the volcano and the mountains and to feel small and to inhale (not the volcanic gases) but the power of nature.

the cloud of smoke

7 On The Way To Aso

In the port of Yakushima we greeted Hibiscus Lady as an old friend and after waving goodbye to Mr Tetsuka and Takamaru for as long as we could see them we had a royal breakfast with home made honey and smoked fish they gave us as farewell presents. One good thing in traveling is that you can't keep anything for special occasions, there is no storeroom. So any time is a special time and any place can turn into a five star restaurant (a special one, where you eat good food on the floor with your hands). We stopped at Tanegashima again and as I saw tanned people with surfboards my heart started to beat faster again.. but maybe another time when I will be a better surfer I will come back. It is the holiday season for Japan, so an unbelievable number of passengers boarded the ship in Tanegashima. There are no seats, just five big rooms, the floors covered with carpet that we all share. Personal space became smaller and smaller, but fortunately people stopped flowing in before we felt the need to scream. And we soon reminded ourselves that this is still a piece of cake compared to some routes we might take in the future if we head to South-East Asia. Also, it was a short ride, only five more hours from Tanegashima. We were the first ones to get off the boat because we figured our only chance to get a ride out of the port area would be to hitch one of the cars leaving the boat. So we dived into the port like hounds, in searcg of cardboard paper and made our next sign as fast as possible: "in the direction of Kumamoto". I am insisting on writing the signs in Japanese, so they could see we speak the language, but apparently noone makes such a connection. People are always extremely surprised that we speak Japanese when they pick us up. Maybe it is totally normal for a foreigner to write in Japanese.

We didn't have to stand there longer than five minutes, when a family stopped. They said they have a son who is backpacking in Germany now, so they must pick us up (I hope their son is picked up by someone right now wherever he is!) We were not sure we could make it to Aso, a volcano in the heart of Kyushu in the same day, but this family did not only take us to Kumamoto on the expressway - which would have been on their way anyways - they got off the expressway and took us all the way to Aso, to the campground I randomly found in the travelguide as the cheapest option to stay. At 7pm, before dark, our tent was up - again in the middle of nature at Aso Bochu Camping. 

our ride to Aso

view from the camping

7 Uton Aso-san fele

               Augusztus 17-en, miutan a mar ismeros "Haibiszukaszu" fedelzeten elhagyjuk Yakushima kikotojet, pontositjuk a kovetkezo nehany nap terveit. A mai nap mindenesetre jo lenne eljutni Aso varosaig, ahol aztan a kesobbiekben, ha minden megfeleloen alakul, felkereshetjuk Aso-san-t, aki nem a bokaig ero szakallu oreg bolcs a tolgyfaban, hanem egy ma is aktiv vulkan. 

              Delutan fel harom korul fut be hajonk Kagoshima kikotojebe. Mivel a tovabbiakban mintegy haromszaz kilometert kell megtegyunk lehetoleg naplemente, azaz kb. este het elott, az autostoppolashoz szakszeru akciotervet keszitunk elo. Amint a hajohidat leengedik a kikoto betonjara, mi elsokent hagyjuk el a fedelzetet. Gyors kartonpapir tabla kereses, es kb ot perc mulva mar a kikoto kijaratanal allunk annak a varosnak a felirataval a kezunkben (Kumamoto), mely az autopalyan legkozelebb esik Aso-hoz. A hajonkrol lehajto autokra vadaszunk.  Es a terv kivaloan bevalik. Sot, aztan amint a kesobbiekbol kiderul, tobb, mint kivaloan. Egy csalad vesz fel, akik joval messzebb igyekeznek mint mi, a kb 800 km-re levo Kobe-ba, de az utvonaluk nekunk is tokeletes Kumamoto-ig. Utunk kedves csevegessel telik. Mint megtudjuk a fiukra gondolva vettek fel minket, aki epp ugyanezt csinalja mint mi, csak Nemetorszagban. Kumamotohoz kozeledve lehajtunk az autopalyarol megfelelo helyet keresve szamunkra a tovabbi kb negyven kilometer megtetelehez a stopplolashoz. Mar regen a megfelelo utvonalon vagyunk, Teodoraval nezegetunk is egymasra, hogy mi is tortenik itt, mikor apuka, aki vezet, kijelenti, hogy nem gond nekik ez a "kis" kitero, elvisznek egeszen Aso-ig. Szabadkozunk, hogy igy meg ugy, nekik meg vagy 7-8 ora ut van hatra, de eroskodnek, hogy no problem. Hat jo. Megsem tiltakozunk kormunk szakadtaig.
　　　　　Tovabb kozeledve Aso-hoz jon a kerdes, hol szalltok meg? Mivel kisse bizonytalanok voltunk elotte abban is, hogy egyaltalan eljutunk Aso-ig ma, nem tudjuk pontosan, de Teodora az utikonyvben olvasott egy kempingrol. Ravagja, hogy mi ott szallunk meg ma este. Foglalasotok, satratok van?  Nincs. Egy perc, es anyuka maris telefonal. Felkutatja a kemping telefonszamat, felhivja a kempinget, erdeklodik, foglal. Kiderul, hogy a kemping a varoson kivul, az erdoben van, mintegy harom negy klometerre. Felajanljak, hogy megallhatunk valahol elelmet venni, de itt aztan tenyleg tiltakozunk. Nem akarjuk a vegletekig kihasznalni oket. Mintegy tiz percnyi keresgeles utan megtalaljuk a helyes utat es rovidesen, este negyed het korul a kemping recepcioja elott tesznek ki. Sot, hogy minden rendben legyen, par szot valtanak a minket fogado bobeszedu oregurral is.  Ha sajat autonk van sem jutunk el gyorsabban, kenyelmesebben Kagoshimabol Aso-ig.  

6 Yakushima

                Mar messzirol latszik, hogy Yakushima jo hely lehet. A  sziget mereteihez kepest oriasi, cedrusfenyovel boritott hegyekkel emelkedik az ocean fole. A sziget atmeroje kb 30 kilometer, legmagasabb csucsa 1936 meter.

Rozs(d)aszinu Hibiszkusz (japanul: Hajbiszukaszu :) nevu hajonk reggel 7-kor fut be a szepen rendbetartott  kis kikotobe. Partra szallas utan rogton tobb dolog is felhivja a figyelmunket arra, hogy itt valoban erdemes  a termeszetet jarni. Egyreszt feltunoen sok turabakancsos, hatizsakos turista boklaszik a kikotovaroska, Miyanoura utcain, masreszt egy meretes faragott sziklatomb is meghirdeti vaskos vesett katakanakkal, hogy "Yakushima Szuupaaneecsaa" azaz "Super Nature" azaz "Hudekiraly Termeszet"... kb.

Miyanoura kikotoje Yakushima-n

                Yakushimai vendeglatonk, Takamaru es szulei, mar varnak minket, csak azt nem tudjak mikorra. Ugyanis internetes kapcsolat hianyaban nem tudtuk oket ertesiteni pontos erkezesunkrol. Ugyhogy ismet stoppolassal kozlekedunk. Takamaru egy 24 eves srac, aki Teodoraval ugyanarra az egyetemre jart Okinawan, csak o famuves szakon. Az iskolaval vegezven epp itthon van szuleinel nehany honapra. Fenn laknak a hegyekben egy kis faluban, melyet Shirakoyama-nak hivnak. Ide igyekszunk eljutni. Egy idosebb batyo vesz fel, aki hallva hogy hova mennenk, felajanlja, hogy vegig elvisz, mert elegge messze van a partmenti fouttol is, amiert nagyon halasak vagyunk. A tovabbiakban halank csak egyre nott egyreszt mert a fenyoerdok kozt kanyarogva a nyitott platon utazas kulon elmeny, masreszt pedig belegondolni is rossz, hogy milyen lett volna mindezt gyalogosan hatizsakkal vegigjarni.

A Tetsuka csalad otthona a hegyen

A Tetsuka-szulok

Takamaru, hatterben edesanyjaval

             Shirakoyama mar elsore latszik, hogy nem egy szokvanyos falu, amire mi szamitottunk. Masodikra meg meginkabb. Kinn az erdoben egy bovizu, hatalmas kovek kozt alacsobogo folyo menten, fenyvesekben elbujva elszort hazak. A csond es nyugalom vilaga ez, a termeszet hangjain kivul mast nemigen hallani. A falu mintegy 15 hazbol all, es lakoi mind ugy koltoztek ide az elmult 30 ev soran otthagyva a zajos, porgos varosi eletet. Eletmodjukbol, gondolkodasmodjukbol az derul ki szamunkra, hogy egy igazi hippitanya ez.

A csaladi tuzhely

a frissen vagott bambusz torzsben fozott rizs kulonleges, finom zamatot kap

a kozeli patak (de inkabb folyo :) vize ihato

              Takamaru es szulei kedvesen fogadnak regi, hagyomanyos stilusban epult fa hazuk teraszan. Teaval, sutemennyel kinalnak, alaposan kikerdeznek kiletunkrol. Hallva hogy nemregiben keszitettunk egy filmet, mar rogzitik is, hogy jo lenne a falujuk szamara is egy vetites. Megbeszeljuk a szombat esti idopontot, es maris johet a plakatkeszites. Ugy jo harmincan el is jonnek a vetitesre, gyakorlatilag a falu kb 90%-a.

Az "Egyazon nap alatt" vetitese

                  Eredetileg egy hetre terveztuk az itt tartozkodasunkat, de aztan annyira megtettszett a kornyezet es az eletmod, hogy tiz nap lett belole. Ez ido alatt sokmindent megtapasztalunk, kiprobalunk amit meg soha, vagy azelott mar nagyon regen.  Szallasunk egy regi, kulonallo haz, mely kivulrol leginkabb egy takolt bodera emlekeztet, belulrol viszont egy hagyomanyos fahaz. Legnagyobb kulonlegessege szamunkra, hogy a csaladi tuzhely a szoba kozepen talalhato, mint altalaban a tobbi hazban is. Errefele a nyilt tuz mellett zajlik minden fontosabb csaladi esemeny, igy az etkezesek, es maga a fozes is. Meglepo, hogy a kemeny vagy kulon fustelvezeto nyilas nelkuli helyiseg sokkal kevesbe telik meg fusttel, mint elore gondoltam. Ha eg a tuz, a fust a tetoszerkezet gerendazata kozt kavarog, majd erre-arra elszivarog. Elobb persze jo sotet ebenfeketere fest mindent ami utjaba akad. Miutan vendeglatoink hazaban lattam, hogy mindez hogyan mukodik, nagyon elveztem a sajat szallasunk kozepen a tuzrakast, ugyhogy a tovabbiakban magunknak sutottunk, foztunk. A haz tovabbi erdekessege, hogy ajtoi ablakai egyaltalan nem zarhatoak. Marmint becsukhato, de nem zarhato. Ahogy a falubeli tobbi haze sem. Erdekes megtapasztalni egy olyan eletmodot, ahol olyan szinten nem kell tartani tolvajoktol, hogy a jarmuvek ejjel nappal kulccsal az inditoban allhatnak es nincs szukseg a hazak zarasara sem. Takamaru 24 evesen Okinawan elt eloszor olyan epuletben, melynek zarhato a bejarati ajtaja.

A mi kunyhonk :)

Lakoszobank a tuzhellyel

                    Takamaru epp nagy munkaban van. Egy kulonleges bambusznad epitmenybe fogott bele, melyet a kozossegi haz mogott epit fel a falu nepe szamara. Egyfajta bambusznad szalakbol fonott, szott epitmeny, mely alatt osszejohet a falu apraja nagyja a tuz korul. Leginkabb ebben segedkezunk neki. Egyutt megyunk oriasi bambusz szalakat kivagni, szallitani aztan elokesziteni. Az epitmenyhez fenyo ronkokre illetve a teto boritasahoz friss fenyoagakra van szukseg. Igy azzal is eltelik nehany nap, hogy meretes fakat dontunk ki, darabolunk fel es horduk el. A fadontes "szakmai" reszet persze nem mi oldottuk meg, ebben egyik lelkes szomszed, Saito-san segit nagy lendulettel es profi felszerelessel. Saito-san amugy meheszettel is foglalkozik. O latja el a kozosseget valodi szintiszta fantasztikus finom mezzel, elso kezbol.  Amugy az itt elok szamara ugy latjuk, hogy a termeszettel egyutt eles alapelv. Amit lehet, maguk termelnek meg vegyszermentesen. A fozeshez, teli futeshez az erdo kiszaradt fait hasznaljak. A vizellatas egyenesen a hegyi patakbol van megoldva, mely annyira tiszta, hogy ivoviznek is tokeletes. Viz pedig van boven. Tekintve, hogy Yakushima Japan egyik legesosebb teruletenek szamit - ami meg is latszik a dus, elenkzold novenyzeten, es a bovizu hegyi patakokon, folyokon -  nagyon szerencsesek vagyunk, hogy ottletunk alatt vegig gyonyoru napsutesben volt reszunk.

Takamaru bambusz-kunyho epitkezese

Szitakoto a bambuszvazon

              A segedkezesen kivul persze turazasra a sziget felfedezesere is szantunk idot. Vendeglatoink kedvessegenek koszonhetoen autonk is volt amikor csak kivantuk, igy egy mini Mitsubishi pajeroval jarhattuk be az erdo-mezok zeget zugat. Egyes utszakaszok menten feltunoen sok ozet lattunk, valamint ami szamunkra igazi kulonlegesseg volt, hogy mindketten eloszor lattunk termeszetes elokornyezeteben majmokat. Nagyon viccesen neznek ki, ahogyan csoportokban ulve latvanyosan jol erzik magukat, mikozben lelkesen bogarasszak egymast. Amugy barmerre jarunk, mindenfele  lehet ozet es majmot latni.

            Gyalogos hegyituranak is nekiindulunk ket alkalommal is. Hosszu turanak az erdon keresztul, magasan fel a felhok boritotta csucsok fole. Eloszor egy nepszerubb utvonalat jartunk be. A termeszet gyonyoru, mondhatni lenyugozo a tiszteletet parancsolo hatalmas cedrusfenyoivel, suru mohaval boritott sziklaormaival, friss erdei levegovel. Csupan a sok, legujabb turadivat szerint oltozott japan turista zajongasa miatt szinte lehetetlen elvezni. Ezert valasztottunk masodjara egy sokkal kevesbe ismert utvonalat, mely egy mintegy ketezer eves oreg cedrusfenyohoz vezet el. Itt mar csupan kettesben vagyunk. A tura utvonal rendkivul lefaraszt mindkettonket, de mindenkeppen megeri. Visszaterve szallasunkhoz, a folyo egy tagasabb medenceje pedig tokeletes feludulest biztosit. 

A vilag tetejen :) ez a helyi Dobogókő :) Ez a kilatohely Nagydob nevre hallgat, es ha utogeted, kisse valoban dobog is...

Jok a tapadokorongok :)

ferfiui turaruhazat divat

A "Ryujinsugi" azaz a Sarkany-isten faja. Magja valamikor meg akkortalyt hullhatott a foldbe, mikor  Hunor es Magor ama bizonyos csodaszarvassal veszodtek :)

                  Az utikonyvben olvastunk egy nagyon regi, mintegy otszaz eve felfedezett hevizforrasrol, ahol szabadteri furdo van, es kizarolag apaly idejen hasznalhato, mert dagalykor a tenger vize beboritja. Ez annyira erdekesnek hangzik, hogy mindenkeppen fel kell keresnunk. Erdekes elmeny, a meglepetes nem marad el. Egy keskeny jarda vezet a tengerpart iranyaba, melynek mar a kezdetenel meghirdeti a tabla a szabalyokat. Tobbek kozott: "Kerjuk a joizles hatarainak betartasa erdekeben ne viseljen furdoruhat." Ez tobb szempontbol is tobb mint erdekes. A szuperszegyenlos japan tarsadalom kozepen egy furdo, ahol nok ferfiak egyutt, furdoruha nelkul. Lejjebb haladva az odavezeto jardan, mar messzirol latszik is, ahogy megteremtett valojukban setalgatnak a furdozok a kismeretu ulomedencek korul. Kozelebb erve azonban felfedezzuk azt is, hogy nok nem nagyon latogatjak az "ojjektumot". Vagy ha igen, akkor is oly modon atalakitott furdokendot hasznalnak, mely gyakorlatilag egesz testuket takarja. Teodora eloszor furdoruhaban probalkozott, erkezesunkkor egyetlen nokent, de egy nyolcvanev koruli batyo kedvesen felszolitotta az illendoseg szabalyaira. Jol mukodo szovege van a vetkozteteshez az biztos. 

              Meg kell emlitenem meg egy erdekes figurajat a shirakoyama-i kozossegnek. Azt, aki a kozossegen talan a legkivulebb allo szemely, de megis hatarozottan ott van. O pedig Doorin-san, a  szerzetesi kozossegebol kiugrott buddhista szerzetes. A harmincas eveiben erkezett a szigetre, es a shirakoyama-i telepesektol is kisse feljebb, az erdoben sajat kezuleg epitette fel azt a templomot, ahol vegre megtalalhatta lelki bekejet. Szereny otthonahoz es fantasztikus precizitassal, gyonyoruen megepitett templomahoz mindossze egy keskeny erdei osveny vezet el minket. Nagy bolcsesseget tanulok tole. Megpedig azt, hogy vannak az eletben megfejthetetlen dolgok. De nem baj, minden megoldodik szepen, ha eljon az ideje. Nem sikerult ugyanis megjavitanom elromlott mosogepet.

Doorin-san a maga epitette tempoma elott kutyajaval

               Nehany nap alatt olyan jol bekuckoztuk magunkat kis fahazunkba, hogy nehez otthagyni Shirakoyama-t. Hianyozni fog a testet, lelket feludito huvos patakviz, az ott lakok nyitottsaga es kedvessege. Megis tovabb kell idulni. Igy augusztus 17-en, szombaton reggel hosszas integetessel bucsuzunk a kikotoben vendeglatoinktol, valamint a szigettol, mely mintha csak a tavozasunkat szeretne unnepelyesebbe tenni, egy ot perces esovel es gyonyoru szivarvannyal is megajandekozott.

bucsuzunk