15 Noto felszigetrol Niigata-ig

Szeptember 14-e, szombati nap van. A mai napra kituzott cel eljutni a mintegy 400 km-re fekvo Niigata varosaig. Ebbol a legnagyobb feladatnak egyelore a Noto felszigetrol valo kijutas es az eszaki iranyba tovabb halado Hokuriku autopalya megkozelitese latszik. 

A noto-i autostoppolas a mai napon sem megy sokkal simabban, mint elotte. A nap nagy reszet a felszigetrol kivezeto, mintegy 150 km-es utszakaszon toltjuk hat kulonbozo autos kocsijaban, illetve rajuk itt-ott orakat varakozva az ut szelen. Mire feljutunk ama bizonyos Hokuriku autopalyanak abba a parkolo-pihenojebe, mely a tovabbiakra nezve tokeletes stoppolohely, mar estefele jar az ido. Elottunk all meg mintegy 250 kilometer, es ismet ugy vagyunk vele, hogy csak akkor megyunk valakivel, ha elvisz egeszen Niigata-ig. 

Besotetedett mar javaban, mire ezt a szemelyt megtalaljuk. Pontosabban aztan o talal meg minket. Latva tenykedesunket, egy baratsagos, beszedes kamionsofor  szolit meg, hogy o szivesen elvinne a vezetofulkeben, ha nem zavar a kisse szukos hely minket. Hat, valahogy ma nem zavar. Igy erkezunk meg keso estere Niigataba, annak is egy, a leendo szallasunkhoz nagyon kozel eso parkolojaba egy oriasi kamion iszonyatosan rumlis kabinjaban, csomagjainkkal egyutt az ulesek mogotti fekhelyen ucsorogve. Azert jo kaland volt, meg sosem utaztam ilyen pazar kilatassal az elottunk, korulottunk halado forgalomra. Elismeresem, tiszteletem es koszonetem a kamionsofore, aki kulon a mi kedvunkert hajtott be a belvarosba, ami egy ekkora jargany eseten bizony kulon becsulendo. 

Megerkeztunk Niigataba. Bucsuzkodas roppant keszseges kamionsoforunktol...

A neptelen mellekutcakon koborolva, szallasunkat keresgelve dobbenunk ra, hogy a megadott iranymutatasokkal valami santit. Nem egeszen ugy kanyarodnak, kapcsolodnak az utcak, mint arra szamitottunk. Altalaban az iranyokkal, utvonalakkal kapcsolatban en vagyok hatarozottabb, de most Teodora van inkabb vonalon. Hirtelen otletkent, valamifele megerzes nyoman egyszer csak befordul egy haz nyitott ajtajan, ahonnan feny szurodik ki a sotet utcara. Mar lepek is utana, hogy megallj, ne setalj csak ugy be valakinek a lakasaba, mikor belulrol koszones hallik. Megerkeztunk. Ujabb couchsurfing szallashely, es ujabb erdekes tapasztalat. 

Tanulok egy szamomra uj kifejezest: geek (gik). Ez itt keremszepen egy igazi "Geek House", azaz gik haz, gik mivoltara teljesen buszke het lakojaval egyutt. Meg kulon "Geek House" egyseges mintaval nyomott polojuk es kis felragasztos matricajuk is van. Het felnott ferfi, a huszas eveikben, illetve a harmincasok elejen, akik egyutt berlik ezt a hazat. A gik let pedig nagyjabol a kovetkezoket meriti ki: minel tobb idot tolteni a szamitogep (ertsd MacBook) elott egyutt, egy szobaban, es az eletet a virtualis valosagban elni. Minden egyeb tevekenyseg, mint pl. etkezes, takaritas, haztartas  csak mellekes, csupan biologiai letfenntartast szolgal. Kepzelheto a folyoso, a konyha, a furdoszoba es a kozossegi szoba allapota a magatol odahalmozodott mindenfelek es lerakodasok kozt kialakult osvenyekkel. Azert megis mindent egyutt veve, lattunk mar rosszabbat is. Ugyhogy bizakodoak vagyunk. Ha azt tuleltuk, ezt is tul fogjuk elni, az biztos. Most az egyszer amugy orulok, hogy a halozsakom becipzarozhato egesz korbe. Igy biztos, hogy nem erek hozza semmihez alvas kozben. A fogadtatassal kapcsolatban egyebkent semmi kifogasunk nem lehet. Egytol egyig nagyon kedvesek, udvariasak, ahogy az jo japanokhoz illik. Sot, egyikuket leszamitva, aki szuper hallgatag, egeszen vidam beszelgetos elso felorat toltunk el, mielott mindenki ujra rakapcsolodik agyhullamai teljes kapacitasaval a vilaghalo megbabonazo csodajara.

Kettonknek a kozossegi szobaban jut alvohely. Masnap, vasarnap reggel van de azert aranylag koran kell kelnunk. Fel nyolckor ugyanis kezdodik a sracok kedvenc rajzfilmje a teveben.  

Errol a szakaszrol fenykepeket nem  keszitettem, viszont IDE kattintva az eddig megtett utunkat lathatod a terkepen.

View Larger Map

14 Nomi es Noto felsziget

Nomi egy Komatsuhoz egeszen kozeli kisvaros neve. Korulbelul negy evvel ezelott Teodora jart mar itt egy Japan Tent nevre hallgato Japanban elo kulfoldi diakok szamara szervezett program kereteben. Akkor egy kedves csaladnal vendegeskedett nehany napig, akiket, mivel epp erre visz utunk, szeretnenk meglatogatni.

Szeptember 11-en, szerdai napon jarunk mar, annak is szep napos keso delutanjan. A kb 30 kilometeres utat Kumivel es Naokival tesszuk meg, akik bucsuzas elott ezt a segitseget szivesen felajanlottak.

Kaori es Tetsu mar szeles mosollyal es vacsora elotti ropogtatnivalokkal elokeszitett asztallal varnak rank. Nemsokara elokerul a nagymama is, aki a mar amugy is kedelyes tarsalgasba  uj lenduletet hoz hangosan vidam termeszetevel, no meg egy jo uveg umeshu-vel (az umeshu japan szilvabol keszult edes alkoholos ital), melyet a nagypapa keszitett. Nagypapaval sajnos betegsege miatt nem talalkozhatunk, de remeljuk a csaladdal egyutt, hogy felepul es folytathatja a szilvaval vegzett muveszetet. A vacsora koruli beszelgetes nyoman az elkovetkezo napjainkra vonatkozo terveink is modosulnak kisse. Igy indulunk masnap reggel - a valtozatossag kedveert szemerkelo esoben - az innen eszakra fekvo, nem tul messzi Noto felsziget iranyaba.

Kaori, Tetsu no meg a Nagyi tarsasagaban

Noto felsziget, mivel kivul esik a regio minden fo utoeren, kisse videkiesebb, hagyomanyosabb es lelkisegeben is eroteljesebb vonalat kepvisel tobb termeszettel es szentkent tisztelt hellyel. Az autostoppolas valahogy ma nem megy annyira siman, mint remeltuk. A felszigetre kivezeto foutig is tobb ugrassal jutunk el, es kozben egyszer ugy elered az eso, hogy ugy dontunk, kivarjuk a veget egy kozeli nyilvanos mosoda varakozoasztalanal szunditva.

Tokeletes pihenohely mig odakint zuhog az eso.

Tobb szakaszban stoppolassal es gyalogosan bandukolva jutunk el a felsziget elso celpontjakent kiszemelt latnivalojaig. Ez a Hatagoiwa nevu sziklaegyuttes, mely a helyi legenda szerint akkor keletkezett, mikor egy helyi istenno a tengerbe vetette szovogepet. Az ido ekkorra keso delutanban jar mar es mivel faradtak is vagyunk ugy hatarozunk, itt letenyazunk ejszakara. A mellett, hogy a hely tokeletesen megfelelonek tunik erre a celra, az idojaras is kegyes hozzank. A felhozet kisse felszakadozott, csillagos ejszakara van kilatasunk, ami tekintve, hogy satrunk a kulso vizallo reteg hianyaban csupan a szunyogok ellen nyujt vedelmet, remek hir. Kenyelmesen berendezkedunk tehat az elhagyatott partszakaszon, joizuen megvacsorazunk, es az este naplemente cimu musora utan az orrunk elott allo, kotellel osszekotott sziklaparos esti diszkivilagitasa csak meglepetes raadas az eloadasban.

A Hatagoiwa sziklak esti diszkivilagitasban. 

Masnap, 13-an reggel, stoppolassal probaljuk folytatni az utunkat. Celunk a felsziget majdnem legeszakibb csucskeben fekvo Wajima varoska, annak is a hires neves reggeli-delelotti kistermeloi piaca.  Nos, csak probaljuk a stoppolast… orakon keresztul nem vesz fel senki. Ugy tunik, hogy a felszigeten egyre beljebb haladva a valtozas nem csak abban all, hogy a videk egyre falusiasabb, hanem abban is, hogy az erre jarok egyre kevesbbe tudnak mit kezdeni az autostoppolas jelensegevel. Legtobben ugy haladnak el mellettunk, hogy azt mutatjak, eszre sem vettek minket. Masok pedig kisse zavartan es szegyenlosen visszaintegetnek. Egyre inkabb azt erezzuk, hogy legalabb annyira furcsa jelenseg vagyunk, mintha ket foldonkivuli probalna eligazodni mondjuk Alsoviharfalvan.

Autora varva… nem tul nagy a forgalom.

A fakusi csendelet kephez tartozo kellek: a halszaritoporgentyu.

A gyors forgasban egyreszt a hal jobban szarad, masreszt pedig semmifele rovar nem tudja megkozeliteni.

Egy helyben acsingozni nem nagyon akarunk tovabb, igy nekiindulunk gyalogosan. A szarazfoldi oldalon sziklas  es szepen megmuvelt teruletek valtakoznak, tobbnyire rizsfoldek, helyenkent otthonos, egyszeru vonalvezetesu japan fahazakkal, masik oldalon pedig a vegelathatatlan tenger a kek minden arnyalatat felsorakoztatva. Kis falusi halaszkikotok mellett is elhaladunk itt-ott, ami kulonosen is kedves szinfoltja a helyi eletnek.  Az idojaras is tokeletes, meleg napsutes kiser minket. Javaban ebedidoben jarunk mar, mikor epp kapora jon egy utunkba eso nagyobb elelmiszerbolt. Ebedunket a kozeli partszakaszon fogyasztjuk el, nem is akarmilyen helyen. Allitolag az a pad a vilag legesleghosszabb padja. Hat mit is mondhatnek, tenyleg hosszu na. Jol esik a napsutesben a nyugodt sziesztazas, foleg a sok hatizsakos gyaloglas utan. Nem karhoztathatunk senkit azert, mert nem vesznek fel autojukkal, hiszen senki sem felelos azert, hogy mi igy kozlekedunk, de megis felgyulemlik nemi bosszusag. A szep ido, a tengerpart es a teli pocak ezt is feledteti.

A 460m hosszu vilagleghosszabb padjanal a Shika nevu kisvaros Masuhoura nevre keresztelt partszakaszan. Vegre kinyujthatom a labaim… :) 

A kesobbiekben azonban megis megerkezik a mi autonk. Egy fiatalabb ferfi all meg mellettunk kocsival, es kiderul, hogy meg mi teszunk jot neki azzal, hogy felvehet minket. Elmondasa szerint mar azota lelkiismeretfurdalasa van, mikor evekkel ezelott egyszer latott valakiket stoppolni, es akkor elhajtott mellettuk. Most mi lehetoseget adtunk neki a kiigazitasra. Nem volna dolga a felsziget eszaki feleben, de elvisz minket egeszen Wajima-ig. Sot, itt-ott egy-egy latnivalonal meg meg is all velunk egy kis idegenvezetesre. A wajimai reggeli piacnak mar termeszetesen se hire se hamva, de azert marad bameszkodnivalo nekunk is boven. Nagyon megtetszik mindkettonknek a varoska alaphangulata alacsony egyszeru fahazaival, szeles, rendezett, viragokkal diszitett utcaival. Feludito ilyet is latni a sok zsufolt japan betonvaros utan.

Teodoranak semmilyen helyzetben nem akadaly az ismerkedes :)

Kis piheno Wajima utcain.

Wajima utcakep. Nem mondhatni, hogy a kozlekedes eletveszely...

A kesobbiekben egy fiatal novel utazunk tovabb a felsziget csucsa iranyaba, es a keso delutan vorosbe hajlo lagy napsuteseben tokeletes idozitessel erkezunk a Senmaida-i rizsteraszokhoz. A megvilagitas tehat nem is lehet tokeletesebb a rizsteraszokon kizarolag hagyomanyos, kezi modszerrel javaban arato foldmuvesek fotozasahoz. A fotozason kivul azonban a kivancsisag is odavisz minket a munkasok koze. Miert a legfaradsagosabb ketkezi munkat valasztjak? Mekkora teruletrol kerul ki egy zsaknyi rizs? es igy tovabb. A terulet annyira meredek, es a teraszok helyenkent annyira szukosek, hogy gepi muveles egyszeruen lehetetlen. Kozeledtunkre meglepoen nyitottan reagalnak. Egy nyolcvan ev koruli furge nenike rogton at is adja helyet Teodoranak. Adogassa o az osszekotozott keveket fel a szaritoallvanyra, amig o megpihen kisse. Egy idos bacsi meg akkora odaadassal mutatja, hogy pontosan hogyan is kell a learatott kevet a szalmajaval osszekotozni, mintha ezen mulna a muvelet fennmaradasanak jovoje.

A Senmaida rizsteraszok.

A talicskazas bizony kemeny munka a meredek hegyoldalban.

Asszonyok pihenes kozben

Nincs kecmec…  aki kozel mereszkedik, rogton befogjak dolgozni. 

A szaritoallvany fabol keszul, az illeszteseknel kotellel csomozva. Minden evben felujitjak, mielott a szaritanivalo uj rizstermes felkerul ra.

A keve kotozeset kizarolag a regi hagyomany szerinti preciz mozdulatsorral lehet elvegezni. Minden egyeb probalkozas nyegle kontarmunka.

A Senmaida-i rizsteraszok utan mar nem megyunk sokkal messzebb. Egy helyi idos batyo visz el kocsijan a mintegy husz percnyire levo Sosogi falucskaig, ahol a kesobbiekben satrat is verunk a helyi apro halaszkikoto es egy szinten szentkent tisztelt sziklaegyuttes szomszedsagaban.  

Tekintve a kozlekedes tapasztalt nehezsegeit, a kovetkezo reggelen ugy hatarozunk, nem megyunk ki a felsziget csucsaig teljesen. A kovetkezo hetre ugyanis a Sendai-tol eszakra eso Ishinomaki varoskaban vallaltunk onkentes munkat a nagy foldrenges es cunami utani ujjaepitesben, igy ha az utemtervet tartani akarjuk, ezen a napon mintegy 400 kilometernyi ut all elottunk.     

13 Ishikawa/Komatsu

Komatsu varosarol elsore ket dolog jut eszembe. Az egyik, hogy itt keszulnek a vilagszerte ismert Komatsu markaneven futo foldmunkagepek, a masik pedig, hogy itt talalhato Heikapua-sensei tahititanc iskolaja. Szamunkra ezuttal a masodik dolog bir nagyobb jelentoseggel.

Komatsu buszkesege. 
Regen nekem is volt ilyen jarganyom, csak kicsivel kisebb meretben. 
Teodora megprobal kereket cserelni...

Ama bizonyos tanciskola… 
lehet zajongani nyugodtan, koros korul csupan rizsfoldek vannak.

Rizsaratas.

Heikapua-sensei annak idejen sokat jart Okinawara tahiti tancot illetve dobolast tanitani. Teodora a tanc kapcsan, magam pedig a dobolas kapcsan mar regota keszultunk arra, hogy eltolthessunk ebben a studioban legalabb egy hetet. Itt tartozkodasunkat igy is terveztuk, vegre mindketten gyakorolhatunk intenziven, tanari segitseggel. Kumivel es Naokival, akik a tanctanarnonek szinten jo baratai, szeptember harmadikan, kedden este erkezunk meg a studiohoz. 

A tancstudio belulrol. 
A jobb felso sarokban Teodora falfestmenye, 
melyet egy korabbi latogatasunk alkalmaval festett.

Rovidesen megtudjuk, hogy amiert jottunk, meg is fogjuk kapni, meg tobbet is annal. A hetvegere, vasarnapra, ugyanis harom eloadas is elo van jegyezve, melyeken mi leszunk a "sztarvendegek". Teodora maris szolotanccal szerepel a musorban, jomagam pedig a dobok mogott kaptam foszerepet. Sot, az egyik musorreszt nekem kell bevezetnem polinez furulyan megszolaltatott lagy dallamokkal. Nem mintha valaha is jatszottam volna furulyan mar elotte, de ez a tanarno szerint nem akadaly. Elso adando alkalommal hozza is lattam kideriteni, melyik vegen kell fujni, es melyik vegen jon ki a hang. Kisse hirtelen jon mindez, de vitezul vallaljuk, hiszen amellett, hogy feladat, bizony megtiszteltetes is. Vendeglatonk reszerol mindenkeppen a nagyrabecsules es bizalom jele mifelenk. 

A nagy dobosok :) Naokival hudegyakorlunk...

Az elkovetkezo napok ennek megfeleoen a vasarnapi fellepesekre valo felkeszulessel telnek. Teodora tancol a rendszeres tancorakra erkezo egyeb tanitvanyok orain es azon kivul is, en meg lelkesen verem a bobokat a tancgyakorlasokhoz es azon kivul is. Pihenes keppen pedig nincs jobb a keso esti tollaslabdazasnal a studio magas plafonja alatt.  

A szombati napunk kisse maskeppen telik. Kumit es Naokit kiserjuk el a szomszedos Kaga varosi fesztivalra, ahol ok bananos palacsintat szeretnenek arulni. Erdekes dolog ez a fesztivalozos arusitos let, foleg egy mienktol ennyire nagyon eltero kulturaban, de nehany ora utan azert ez is unalmassa tud valni. Azt talaljuk ki, hogy hozzalatunk a vendegcsalogatashoz, ezzel is besegitve a palacsinta uzletet. Furulyaszoval es szeles gesztusokkal lepjuk meg az arra setalokat, idonkent egeszen szep sikerrel. Ami biztos, hogy a masnapra szukseges furulyadallamot szepen begyakoroltam. Teodoranak meg vagy egy hetig ez zengett a fuleben. 

"Palacsintaaaaat tesseeeek!"
 - aki latott mar japan arusokat pultjaik mogott irgalmatlanul rikkantgatva,
 tudja, hogy csak kisse multuk felul oket :)

Kumi palacsintat keszit… a reklamtabla Teodora rajz.

Zsibvasar

Amit az egy szal furulyaval mi muveltunk, 
semmi ehhez kepest :)

Vasarnap nagy sztarok vagyunk. Eloadunk az iment emlitett varosi fesztival nagyszinpadan, puccos hotelben, kisebb muveszeti fesztivalon. Erdekes megtapasztalni ahogyan egyik naprol a masikra emberek mennyire maskeppen viszonyulnak hozzank attol fuggoen, hogy milyen korulmenyek kozt latnak minket. Filmunk bemutatoja utan mindenki a kezunket szorongatja, gratulal. Most mindenki nekunk tapsol, velunk akar fotozkodni. Amikor meg hatizsakosan baktatunk, vagy csak pihenunk valahol, mintha szorosabbra fognak ertekeiket, kerulik a szemkontaktust. Vicces leny az ember.
Mielott tovabblepnenk utunkon a tanc es a zene vilagabol, meg egy kedves es kulonleges felkeresre is sor kerul. Kumi es Naoki kerik meg Teodorat, hogy valami festmennyel diszitene hagyomanyos japan lakasuk belso rizspapir toloajtoit. Izgalmas feladat. Nem csak nekunk, de a csaladnak is. A kovetkezo ket napban unokatol dednagymamaig mindenki izgatottan figyeli az uj mu szuleteset, melynek elkeszultet aztan egy fantasztikus csaladi vacsoraval unnepelunk meg. Kumi szerint regen volt mar igy egyutt az egesz csalad az asztal korul.

Mindenki egyutt az Ohara csaladban… no meg mi. 
Hatterben a diszitett rizspapir ajto.

12 Kobe es Osaka

Szeptember elseje, vasarnap van. Hiroshimaban ebredunk. A felhokbol mar nem csorog annyira az eso, mint elozo nap, de lathatoan oriasi erofeszitesukbe telik, hogy odafent tartsak azt a meg mindig hatalmas vizmennyiseget, mely a fold fele kivankozik. Egyaltalan nem igeretes nap a tovabbindulasra, de ma mar mennunk kell. No nem mintha barki is kenyszeritene erre, de ha tartani szeretnenk elozetes terveinket, akkor ma mindenkeppen pakolnunk kell. Ma estere Kobe varosaban var minket egy szallasadonk, mai feladat tehat az elottunk allo mintegy 300 kilometer lekuzdese.

Tomegkozlekedessel megyunk ki a varos szelebe, egy stoppolasra alkalmasnak tuno reszre. Mielott a szemerkelo eso meg ataztathatna minket, maris megall egy kiskocsi ket vidam fiatal lannyal. Elozoleg elhaladtak mar elottunk, de meggondoltak magukat es visszafordultak ertunk. Semmi egyeb dolguk nem leven, elindultak a mintegy 80 km-re fekvo Onomichi varosaba egyet ebedelni. Ezzel a mi utunk elso szakasza is konnyeden megoldodik. 

Chiori es Asumi kocsijaban

A kovetkezok mar kisse nehezebben alakulnak. Egy utkeresztezodesben allunk, az egyetlen epulet kozel es tavol egy ejjel-nappali uzlet. Kezemben az elkeszitett kartonpapir tabla, Kobe varos nevevel, egyre inkabb maladozik az erosodo esoben. Esokabatjaink alatt hatizsakostol szarazon maradunk, de ki szeretne barkit is felvenni autojaba az egyre inkabb szakado esoben? Inkabb a kozeli epulet eresze alatt meghuzodva kezdjuk megszolitani a boltba erkezo autosokat. Az otlet bevalik. Rovidesen egy otvenevkoruli ferfi kocsijaban ulunk, aki felajanlja, hogy elvisz a Kobe fele vezeto autopalya egyik nagyobb pihenohelyere, ahonnan biztosan talalunk tovabbi fuvart. 

Az eso tovabbra sem mutat enyhulest, de immaron biztos fedel alatt szolitgathatjuk az autopalya pihenojenek vendegeit. Van itt uzletsor etkezokkel es rengeteg atutazo autossal, megsem jarunk sok sikerrel. Az ido mar keso delutanba hajik, es mar lassan azon kezdek gondolkozni, hogy melyik sarokba huzodjunk be ejszakara. Nehany kedves segitokesz ajanlatunk akad ugyan - pl egy nyugdijas kirandulocsoport tagjai invitalnak, hogy elvisznek szivesen buszukon egy szakaszon -, viszont ekkorra mar ugy vagyunk, hogy vagy egeszen Kobe-ig megyunk, vagy pedig itt ejszakazunk. Vegul egy hatvanas eveiben levo ferfi, aki mar jo ideje figyelte tenykedesunket, lepett oda hozzank, hogy majd o elvisz. Kisse at kell rendeznie a csomagjait a kocsijaban, mert epp koltozik, de majd beferunk valahogy. Toshio-san nyugdijas uzletember. Rovidesen az is kiderul, hogy egeszen jol beszel angolul, igy szamomra is teljesebb kommunikaciora nyilik lehetoseg. Fiatal koraban maga is sokfele utazott hatizsakosan, igy teljesseggel erti a helyzetunket. "Az emberek mindenhol csak emberek. Barhova mesz ugyanaz. Emberek. Sirnak, nevetnek, szeretnek es gyulolnek. Tudod, az utazas kitagitja, kiszelesiti az eletet. Melyseget viszont mas dolgok adnak. Peldaul a gyermekneveles. Magam is elobb utaztam, aztan megnosultem, gyerekek. Szelesseg es melyseg egyarant fontos az eletben." Toshio-san tarsasagaban ugyan este kilenc korul, de megis gyorsan megerkezunk Kobe-ba. 

Toshio-san 

Tiz ora utan nem sokkal mar szallasadonknal, a Kanadabol nem tul regen ide telepedett Emmanal vagyunk. Hosszu nap volt, kimerulten merulunk alomba. 

Masnap a valtozatossag kedveert esik az eso. Ez azert nem tart vissza minket attol, hogy kisse felfedezzuk a kornyeket. Kobe varos Ijinkan nevu keruleteben vagyunk, mely talan az egyik legviccesebb kornyek Kobeban. Annak idejen Kobe volt egyike azon elso kikotovarosoknak, mely fogadott nyugati hajokat. Ennek nyoman az europai stilusban epult kisebb palotak egy egesz negyedet alkotnak a meredek dimbes-dombos varosreszben. Ezek az epuletek azota szepen felujitva, ma mar muzeumoknak, kavezoknak, ajandekboltoknak es nemelyik meg nagykovetsegeknek is adnak otthont. Mivel egy-egy epulet egy-egy europai orszagot hivatott bemutatni - igy pl. Hollandia, Belgium, Nemetorszag, Ausztria… - a kornyek roppant nepszeru a japan turistak koreben. Az alaposabb muzeumlatogatast mellozve a magunk reszerol megelegedunk az utcakon valo koborlassal. Egyreszt a belepti dijkent szedett 1000 jenes osszeget kisse sokalljuk, masreszt mar az utcarol latni lehet, hogy odabent tobbnyire a legalapvetobb turistacsalogato europai klichek vannak osszegyujtve. Talalni itt Mozart csokigolyokat feher marvanyutanzat Beethoven szoborral, szaz evvel ezelotti osztrak ruhadivatot kiallitva, holland fapapucsot szelmalmok es tulipanok tarsasagaban es igy tovabb… Talan a kornyek szamomra csucsokat vero mutatvanya a diszesen, komfortosan megepitett es berendezett "Toalett Plaza" nevre keresztelt mellekhelyiseg komplexus, mely alapfunkciojan kivul atoltozesre es sminkelesre is kenyelmes helyet biztosit. Ugyanis a japan turista azon tul, hogy megtekintheti a japanok altal elkepzelt Europat, mindezt a kivalasztott europai stilusu oltozekbe bujva is megteheti. Az mar mellekes, hogy Europaban azokat a ruhakat mar kb szazotven eve senki nem hordja. Mindenesetre az utcakep igy minden jelenseget egyutt szemlelve meglehetosen  szurrealis elmenyt nyujt. 

Toalett Plaza - reszletes terkeppel azok szamara, akik odabent esetleg eltevednenek...

Erdeklodok a "Francia haz" elott...

Torony a Kobe-i kikotoben

Az eso utani pocsolyak jo fototemaul szolgalnak

Kovetkezo reggel, mivel Oszaka varosa mar csupan ugy harminc kilometernyire fekszik elottunk, vonattal folytatjuk utunkat. Oszakaban regebben mar volt alkalmunk korulnezni. Ezuttal egyetlen ok, hogy erre jovunk az, hogy itt talalkozunk baratainkkal, Naokival es Kumivel, akikkel elozetes egyeztetes alapjan egyutt megyunk majd kocsival tovabb eszakra, a mintegy tovabbi 300 km-re fekvo Komatsu-ba. A talalkozas meglepoen gyorsan sikerul. A megbeszelt allomas kornyeken epphogy leulunk pihenni egy padra, maris az orrunk elott setal el Naoki. Olyan hirtelen jelenik meg, hogy a meglepettsegtol elsore a neve sem jut eszembe. Mintha valakivel talalkozot beszelnenk meg a budapesti belvarosban - csak igy - es mikor arra jarsz, hopp, ott is van az illeto elotted. Indulas elott Kuminek es Naokinak meg nemi inteznivaloja van, igy egyelore csak kisergetjuk oket. Igy keveredunk el  Naoki testverenek a szepsegszalonjaba is. Amig Kumi egy vendegevel van elfoglalva, mi elvezzuk a szalon nyujtotta lehetosegeket. Igy pl kiprobalhatjuk a teljesen automata hajmoso gepet. Vicces elmeny az biztos, csak ajanlani tudom mindenkinek.   

Teodora es a hajmosogep vidam talalkozasa

   

Egy kis szabadidos tevekenyseg fodraszok szamara - Kooichi es Yoshiko epp "pihennek" :)

Lelkesen bolondozo fodraszaink

Es keszen a mu, indulhatunk Komatsu fele

11 Hiroshima es Miyajima

Mielott felkeresnenk hiroshimai szallasadonkat, akit szinten Couchsurfing-en keresztul talaltunk, ugy dontunk jo volna vacsorazni. Egy kedves kis etteremben joizuen falatozzuk a hires hiroshimai okonomiyaki-t, mikor mellenk telepszik egy masik kulfoldi. "Ti is Masashi-san nal szalltok meg ma este?" -kerdezi. Nem tudom hogyan jutott eszebe ezzel a kerdessel ismerkedni egy hatalmas varos kellos kozepen, de telibe talalt. Masashi-san furcsa figura. 30 ev koruli srac, hatalmas berelt lakasa egy tombhaz legfelso ket emeletet foglalja el, szallovendegeket gyakorlatilag folyamatosan fogad, egyszerre akar tizet is, es allitolag a lakast csupan a vonalas telefon es fax miatt tartja fenn, melyre a vallalkozasanak van szuksege. Felmerul nehany miert es hogyan kezdetu kerdes a fejemben, de aztan mivel nem ram tartozik, nem teszem fel oket. Lenyeg, hogy tagas, kenyelmes szallasunk van, a hazigazda pedig segitokesz es baratsagos, ugyanugy, mint a velunk egy idoben nala letelepedett hat tovabbi vendege. 

A kovetkezo nap a varosnezese. Kisse szemerkelo esoben indulunk Miyajima fele, mely a Hiroshimai obolben meghuzodo kis sziget neve, es egyben kotelezo latnivalo a tersegben. Mire a komphoz erunk, a szemerkelo eso csorgo esore valtozik es egyaltalan nem mutat semmi hajlandosagot az enyhulesre a kozeljovoben. Az utazas ismet tanit nekunk valamit. Megpedig azt, hogy a legszebb helyek is csak ritkan neznek ki ugy, mint a kepeslapokon. Igy pl a gigantikus vorosre festett sinto kapu, mely csak ugy lebeg az obol vizen remego tukorkepe felett a mogotte colopsorra epitett templomegyuttessel egyutt (Itsukushima szentely), kiderul, hogy megiscsak massziv talapzaton all. Ugyanis nemcsak hogy tukorkep nincs, de meg viz sem. Hogy a lebegest ne is emlitsem. Erkezesunkkor teljes apaly van es ugy all ott minden a csorgo esoben, mint a keszuletlen mezitlabas kisdiak a tabla elott leforrazva. Hat ez van, ezt kell elfogadni. Sot, ebben kell a szepet es jot megtalalni, mert ugye azert ebben is van olyasmi boven. Nem lehet minden es mindenki mindenkor mindenre felkeszult. Meg egy ilyen turistalatvanyossag sem a turistakra. Ez is az elethez tartozik, ahogy az eso is meg az apaly is. Atlatszo olcso muanyag esokabatjaink pedig olyan jo szolgalatot tesznek, hogy a maskor bizonyara mindenfele szabadon koszalo apro termetu japan szarvasok is csak irigykedve tekintgetnek utanunk a gyenge alkalmi menedeket nyujto hazereszek alol. 

Az apalyban arvalkodo Otorii (Nagy Kapu) az Itsukushima szentely felol nezve 

Az esoben meg a terkep keskeny fedele is nyujt valamennyi vedelmet :)

Lenyeg, hogy nezzuk a dolgokat pozitivan. Az esos ido ujfajta elmenyekre is lehetosegat ad. Arra sarkall ugyanis, hogy keressunk lehetoseg szerint fedett latnivalot. Fenn a dombon, lombos fak mogott elrejtozve szepen ra is bukkanunk egy hatalmas, teljesen fabol epitett templomra, a Senjokaku-ra (az ezer tatami matrac pavilonja) http://www.japan-guide.com/e/e3452.html, mely megtermett emberdereknal is joval vastagabb evszazados fa oszlopsoraival, nyitott oldalaival, impozans mereteivel kifejezetten hivogato lehet meg napsuteses idoben is.  Valami olyan hely ez, ahonnan nem szivesen indul tovabb az ember, holott a belso falakra es vaskos gerendakra kifuggesztett festmenyek serult lovakrol, haboruban vagdalkozo emberekrol, harci hajokrol egyaltalan nem tul baratsagosak. Hanem maga a tobb szaz eves fa szerkezet az ido barazdalta oszlopok, a kimeletes hasznalatban tokeletesre fenyesedett deszkapadlozat tortenelmet rejt magaban. Ha van ideje az embernek kisse meglassulni, mindezt nemcsak megnezni, hanem egeszen kozelrol a rostok koze belatni, szinte hallani lehet, erezni a csond mogott a multat, mely bolcsesseget rejt a figyelmes lelek szamara. Es mindehhez mintha kulon ajandekkent kaptuk volna, a kinti esofuggony olyan lagyan zar korul minket, mintha csak hangsulyozni szeretne a belso csondet es bekesseget. 

A Senjokaku templom 

A Senjokaku belulrol

A Senjokaku egyik alkalmazottja oson vegig a fenyes deszkapadlon

Az eso nem akar enyhulni, de mar nem is zavar. Teszunk meg egy laza setat a kisvaroska tulso feleben egy masik dombon felepult buddhista templomegyuttes, a Daisho-in fele http://www.japan-guide.com/e/e3453.html. Az epuletek kozt kanyargo setanyok es lepcsosorok menten szazaval elhelyezett apro kis vidam szobrocskak (u.n. jizo szobrok) lattan lehetetlen nem felvidulni. Az eso monoton neszezese mogott dobolas hallik, meg egy szerzetes hangja, amint szutrakat kantal. Utazas ez is a lelek es a lathatatlan valosag vegtelen utjain. 

Az egyik templomhoz felvezeto lepcsosor a Daisho-in teruleten. Amennyiben menet kozben meporgeted a bal oldalon lathato imahengereket, az annyit tesz, mintha a rairt szutrakat mar el is mondtad volna. 

Kis vidam "jizo" szobor. O es meg a kertben talalhato tobb szaz hasonlo tarsa a gyerekek vedoszentjeit formazzak meg.  

Ok akar Szende, Szundi, Hapci, Morgo, Kuka, Tudor es Vidor is lehetnenek, de nem ok. Tovabbi "Jizo" szobrok.

A mai napra viszont akarhogyan is nezzuk, az idonk veges es raadasul gyorsan is telik, es mi meg szeretnenk idoben visszajutni a hiroshimai Beke Emlekpark-ba is. Hiroshima neve azt hiszem sokunk szamara a vilagtortenelem egyik legborzalmasabb esemenye kapcsan ismert. Annak az epuletnek a maradvanya, mely folott 1945. augusztus 6-an ama bizonyos atombomba felrobbant, ma is helyreallitatlan formajaban lathato, orokre arra intve az emberiseget, hogy tanuljon multbeli hibaibol. Es erre az intesre egeszen biztos, hogy mindeki, aki erre jar mindig emlekezni fog. Fokeppen, ha a szep tagas, zoldello park kozepen a muzeumban is tesz egy setat, mely egeszen testkozelbol, szemelyes sorsokon keresztul mutatja be az atomrobbanas borzalmas kovetkezmenyeit. A muzeumban virtualis seta is teheto a kovetkezo veboldalon: http://www.pcf.city.hiroshima.jp/virtual/VirtualMuseum_e/tour_e/tour_fra_e.html 

1945. augusztus 6-an reggel 8.15-kor egy amerikai B29 bombaszallito repulo ledobta a vilag elso atombombajat. A bomba korulbelul 600 meteres magassagban robbant a Hiroshimai Megyei Ipari Bemutatokozpont epulete felett. A bomba ereje gyakorlatilag az egesz varost lesoporte a fold szinerol. Ennek az epuletnek a fo falai, mivel a legnyomas kozvetlenul felulrol erkezett, allva maradtak. 

Amikor megallt az ido...

  

A robbanas elott...

… es utan...

Minden alkalommal, amikor a vilag valamely orszagaban atomrobbanas tesztelest hajtanak vegre, Hiroshima polgarmestere levelet kuld, tiltakozva az atomenergia hasznalata ellen. 

Odakint az eso alabbhagyott es az eg lassan felderult mire koruljartuk a muzeum minden zeget-zugat, viszont megis megnehezult, elfelhozott lelekkel indulunk neki gyalogosan az immar esti szurkuletbe hajlott utcaknak. Utunk egyenesen a szallasunk fele vezet. Nem sokat beszelgetuk. A muzeum altal elenk tart mult latvanyat megemeszteni nem konnyed feladat. 

Masnapra az eso ujra teljes erejevel omlik az elsotetult varos nyakaba. Ugy hatarozunk, nem kell mindig menni valamerre. Az egesz napot hatalmas, tagas szallasunkon toltjuk pihenessel, ezzel-azzal, es kozben halas a szivunk, hogy ebben az idojarasban biztos fedel van a fejunk felett.