Wednesday, August 28, 2013

2 Ajandek napok, a varakozas


           Meg aznap este, mikor eldontottuk, nem hajozunk ki Patrick-kel, elszallitottunk egy adag holmit a Cruzado csaladhoz. Hazel Teodora jo baratnoje regota, en meg az edesapjaval, Max-szel baratkoztam ossze a kozos szigonypuskas halaszataink soran. Igazi szuletesnapi meglepetes fogadott minket. Enekelve, gitarozva, tortaval a kezben nyitottak ajtot, finom halvacsoraval vendegeltek meg, no meg nagyon sok szeretettel, kedvesseggel. Teodoranak kulonosen is jol jott ez a kulonos korulmenyeink miatt mar-mar elmaradottnak tuno szuletesnap utan, de nekem is nagyon jol esett az elmult napok feszultsegei, feszitett tempojanak a feloldasa. Nagyon szep estet toltottunk igy egyutt.

A Cruzado hazaspar, Aidy es Max

  Vegul Max-tol es Aidy-tol elbucsuzva, mar a kocsiban ulve hirtelen ugy dontottunk, nem megyunk meg vissza a lakasunkba. Nagyon szep csillagos este volt, elindultunk hat eszak fele. A Hedo foknal, a sziget legeszakibb csucskeben aznap este jobarataink kempingeztek. Nagy oromel fogadtak minket meg igy is, hogy ejfel is elmult mire megerkeztunk es mar-mar nyugovora tertek. Megjelenesunk azonban annyira nem lepte meg oket, ugyanis elozoleg ok is epp jelen voltak a Patrick-el valo egyik telefonhivasnal. Felelesztettuk hat a tuzet es boldogok voltunk, hogy nem kell egy uvoltozo, morgolodo ficko tarsasagaban lohalalaban elhagynunk Okinawat.

Hedo foknal a tabortuz mellett
Feljott a dagaly... csak azt nem tudom miert varta ennyire magara...:)
a kimenekules boldog pillanatai :)


Ez a modja a szigetunktol valo bucsuzkodasnak mar sokkal inkabb ugy nezett ki, ahogy azt leginkabb kivantam elotte. A keszulodes, pakolas, csomagolas feladatai elvegezve, es meg mindig nem kell rohannunk semmifele jarmu indulasi idejet lesve. Meg mindig van ido boven az elcsendesedesre, a varakozasra. Csendesen bevarni azt az idot, mire belsoleg is keszen allunk, mikor az utra keles csak egy csendes, eszrevetlen atevezesse lesz egy masfajta letallapotba. Masnap reggel, vasarnap eloszor tortent meg, hogy elobb ebredtem, mint Teodora. En ebresztettem ot a napfelkelte csodas latvanyara. Nem satorban aludtunk, csak ugy, kint a homokos parton. Csak ki kellett nyitni a szemunket, es ott volt elottunk, korulottunk, bennunk a termeszet ebredese teljes erejeben es szinpompajaban. Szep, bekes nap volt azzal a belso bizonyossaggal, mikor az ember szaz szazalekig tudja, erzi, hogy a leheto legjobb helyen van, a helyen, ahol most lennie kell, mert az mar eleve igy rendeltetett. Aznap kulonosen jol ment a halaszat. Nappali fenyben, mikor a szigonyozas sokkal macerasabb, soha nem volt meg ilyen fogasom. Delutan pazar lakomat csaptunk, mind a hatan bosegesen jollakhattunk.

Jo fogas :)

Masnap Teodora szorfozos baratnoi hivtak minket egy utolso, kozos szorfozesre Okinawa egyik legszebb reszen. Egesz delutan kint voltunk a tengeren. Igazi ajandek volt ez a nap is. Meg egyszer bejarhattuk kisautonkon a sziget eszak-keleti partjait, ahol csak a termeszet lakik.

szorfozes elott meg vidam az elet



szorfozes felulrol

szorfozes alulrol
ringattaviiizzz...
                A tovabbiakat tekintve ugy dontottunk, hogy varakozo allasba helyezkedunk. Nem adtuk meg fel az otletet, hogy vitorlashajon tavozzunk Okinawarol. Autonkat, melyet mar csak kolcsonben hasznaltunk, ugyanis nehany napja mar eladtuk, atadtuk uj tulajdonosanak. Ezzel egyutt elegge lokalizaltuk is magunkat, innen kezdve mindenhova csak gyalogszerrel jarhattunk.  Nem mintha oly sok fele akartunk volna menni. Mar nem. Estenkent lesetaltunk a vitorlas kikotobe koruljarni, kerdezoskodni eszakra indulo hajo utan. Nem sok szerencsevel. Pedig mar nehanyan a hajotulajdonosok kozul is nagyon szurkoltak nekunk, hogy sikeruljon. Egy alkalommal egy tarsasagot megszolitva meg kerdezni sem volt idonk, maris maguk koze invitaltak, etellel, itallal kinaltak. De ugy latszik nem ez az ut lett szamunkra elkeszitve. Tobbnyire azt a valaszt kaptuk, hogy ilyenkor nem nagyon mennek eszakra hajok. Vagy ami azert kisse idegesito volt, tegnap indult ket hajo is… de kar, hogy nem tudtuk…  Hat korulbelul igy teltek a het hatralevo napjai. Napkozben az ures lakasunk kozepeben hatizsakjainkat pakolasztuk meregettuk, latolgattuk, mi az amitol meg lehetne meg szabadulni, a mi nem kell. De igy is elegge sulyosak lettek. A lakas vegso kitakaritasat is elvegeztuk. Keso delutan, este meg kikotoi seta. A hetvegetol remeltunk meg tobbet, de semmi eredmeny. 
               Hataroztunk hat, hogy hetfon (aug 5-en) indulas a rendszeres napi hajojarattal. Kicsit draga, hosszabb utat is kell igy megtegyunk, mert azon a szigeten, ahova mi igyekszunk elso korben (Yakushima), nem all meg. De legalabb megy. Elonye, hogy legalabb hatalmas, kenyelmes, jokat lehet setalgatni a fedelzeten. 

No comments:

Post a Comment