Hosszas vivodas es tanakodas elozte meg a dontest, hogy pontosan mikor is es hogyan hagyjuk itt ezt a szamunkra oly kedvesse valt szigetvilagot. Osszessegeben mintegy ot es fel evet toltottunk Okinawan es a kornyezo kisebb nagyobb szigeteken. Ennek eredmenyekeppen rengeteg elmeny, emlek es baratsag kot ide minket. Valahogy meltokeppen szerettunk volna bucsuzni itteni eletunktol. Nem a repulogep rohanasaval, hanem inkabb a hajozas sokkal emberleptekubb szemlelodesevel, ahol a fizikai sebesseg nem gyuri maga moge a lelek lassubb haladasat.
Okinawa legnagyobb vitorlashajo kikotoje a lakasunktol mintegy tiz perc setanyira talalhato. Adja magat a helyzet. Ismerosoktol, internetrol mar regota ismeros a "boat hitchhiking" azaz a "hajos stoppolas" fogalma. Milyen jo is lenne, ha talalnank valakit, aki vitorlashajojan elvinne minket, es igy indulhatnank neki eletunk kovetkezo fejezetenek, mely alapvetoen az utazasrol, uj nepek es kulturak megismereserol szol, meg talan sok egyebrol is, amit ma meg nem is sejthetunk.
 |
| egy szep katamaran - sajnos nem indul mostanaban |
 |
| elszant hajo-stopposok |
Kijeloltunk hat egy hozzavetoleges idopontot, hogy mikor is lenne jo legkesobb elindulni. Tekintve azt, hogy japan vizumunk szeptember vegevel lejar es a Japanon beluli terveinkhez korulbelul ket honapra lenne szuksegunk, idealis esetben augusztus elso napjaiban indulnunk kell. Erre az idopontra koncentralva szep lassan el is kezdtuk lakasunk felszamolasat. Hirdeteseket adtunk fel ertekesebb holmijaink eladasara, interneten, telefonon probaltuk megtalalni mely targyunkat ki tudna leginkabb hasznositani, tovabb hasznalni. Mindekozben persze egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el, ha az idojaras engedte, rogton kint voltunk a termeszetben. Teodora leginkabb szorfdeszkajaval, en pedig szigonypuskammal. Jo ido pedig boven akadt, mivel nyar kozepen vagyunk, gyakorlatilag minden nap, ugyhogy a keszulodesunk, pakolasunk meglehetosen lassu tempoval haladt.
Kenyelmes temponkbol aztan egy telefonhivas zokkentett ki. A mar emlitett kozeli vitorlashajo kikotobol hivott fel az egyetlen szemely, akivel mar ugy jo fel eve osszeismerkedtunk. Patrick tapasztalt hajos, svajci szarmazasu es evek ota ott el a vitorlas kikotoben sajat hajojan het eves koruli kisfiaval. Nagyon sok idot nem toltottunk meg vele, de az alatt a nehany alkalom alatt, mikor egyutt vacsoraztunk a hajojan, vagy csak ugy lementunk hozza tarsalogni kemenyfeju, meglehetosen ontorvenyu, de alapvetoen joindulatu fickot ismertunk meg benne. Julius 18-an azzal a hirtelen kerdessel hivott fel, hogy akarunk-e vele hajozni. Kapott ugyanis egy munkat, miszerint egy hajot kell elvinnie az uj tulajdonosanak Okinawarol Shikoku-ra ami nekunk tokeletesen megfelelo utvonal a Japan foszigetek fele. Hirtelen ert a hivas legfokepp azert mert mar 26-an penteken indulni szeretett volna. Mivel azonban annyira beleillett az altalunk elkepzelt kepbe, rovid hezitalas utan ugy dontottunk, vallaljuk, hogy szuk het nap alatt eladjuk, elajandekozzuk az osszes holminkat osszekeszitjuk a postan hazakuldesre szant dolgokat, kiuritjuk es kitakaritjuk a lakasunkat es pentekre ket hatizsakkal keszen leszunk az indulasra. Hogy ez mennyire komoly bevallalas volt, igazan csak a kovetkezo napokban derult ki. Elso korben le kelett mondanom a julius vegeig vallalt munkaimat. Aztan az elozoleg mar nagyjabol megszervezett bucsuestenkre kellett koncentralnunk, ahova osszehivtuk minden baratunkat. Erre az alkalomra raadasul Tahiti tanceloadas is be lett igerve Teodora tanccsoportjaval. Volt mit intezni boven. Delelott lakasunkat vasarterre alakitottuk vegkiarusitas jelszoval, ahova sokan el is jottek, jonehany holmink meg elment. Delutan-este pedig tanceloadas, bucsuest. A kovetkezo napokban meg ejszaka pakolas, nappal intezkedes, bucsuzkodasok.
 |
| minden elado! |
 |
| megy a naci |
 |
| valamikor pihenni is kell :) |
Mar-mar feladtuk volna, mikor ujabb lenduletet adott, hogy Patrick az indulast kitolta pentekrol vasarnapra, az idojarasra hivatkozva. Ily modon nagyjabol mar el is keszulodtunk mindennel, mikor szombaton del korul felhivtam a masnapi indulast egyeztetni. Ez is donto telefonhivas volt. Mikor megemlitettem neki, hogy terveink annyiban valtoztak, hogy nem mennenk vele a teljes uton, hanem egy korabban utbaeso szigeten elbucsuznank tole, teljesen elvesztette az eszet. Mint kiderult, szamitott arra, hogy a hajo vezeteset megoszthatjuk, igy amig o pihen, addig is haladhatunk. Megbeszelhettuk volna a dolgot, de reszerol megszunt a kommunikacio. Tobbszori hivasomat is karomkodva lecsapta. Ebben a helyzetben gyors es egyertelmu volt reszunkrol is a dontes, nem akarunk egy percet sem a nyilt tengeren tolteni valakivel, aki ennyire nem kepes uralkodni magan.
Jo dontes volt. Ez mar abbol is erezheto volt, hogy a nagy rohanas, hajtas utan fellelegeztunk, megkonyebbultunk. Es mivel nagyon faradtak voltunk, rogton elmentunk aludni. Ami pedig ezutan kovetkezik, minden perc, minden nap ajandek. Erdekessege a dolognak, hogy mindez eppen Teodora szuletesnapjan tortent, amire egyaltalan nem jutott energiank semmivel sem keszulni. De a dontes, hogy hagyjuk Patrick-et elhajozni nelkulunk, a szuletesnap unnepet is elhozta vegul.
 |
| zsibvasar |
 |
| mindent eladtunk... (aa nem is, csak vicceltem...) |
No comments:
Post a Comment