Szeptember elseje, vasarnap van. Hiroshimaban ebredunk. A felhokbol mar nem csorog annyira az eso, mint elozo nap, de lathatoan oriasi erofeszitesukbe telik, hogy odafent tartsak azt a meg mindig hatalmas vizmennyiseget, mely a fold fele kivankozik. Egyaltalan nem igeretes nap a tovabbindulasra, de ma mar mennunk kell. No nem mintha barki is kenyszeritene erre, de ha tartani szeretnenk elozetes terveinket, akkor ma mindenkeppen pakolnunk kell. Ma estere Kobe varosaban var minket egy szallasadonk, mai feladat tehat az elottunk allo mintegy 300 kilometer lekuzdese.
Tomegkozlekedessel megyunk ki a varos szelebe, egy stoppolasra alkalmasnak tuno reszre. Mielott a szemerkelo eso meg ataztathatna minket, maris megall egy kiskocsi ket vidam fiatal lannyal. Elozoleg elhaladtak mar elottunk, de meggondoltak magukat es visszafordultak ertunk. Semmi egyeb dolguk nem leven, elindultak a mintegy 80 km-re fekvo Onomichi varosaba egyet ebedelni. Ezzel a mi utunk elso szakasza is konnyeden megoldodik.
 |
| Chiori es Asumi kocsijaban |
A kovetkezok mar kisse nehezebben alakulnak. Egy utkeresztezodesben allunk, az egyetlen epulet kozel es tavol egy ejjel-nappali uzlet. Kezemben az elkeszitett kartonpapir tabla, Kobe varos nevevel, egyre inkabb maladozik az erosodo esoben. Esokabatjaink alatt hatizsakostol szarazon maradunk, de ki szeretne barkit is felvenni autojaba az egyre inkabb szakado esoben? Inkabb a kozeli epulet eresze alatt meghuzodva kezdjuk megszolitani a boltba erkezo autosokat. Az otlet bevalik. Rovidesen egy otvenevkoruli ferfi kocsijaban ulunk, aki felajanlja, hogy elvisz a Kobe fele vezeto autopalya egyik nagyobb pihenohelyere, ahonnan biztosan talalunk tovabbi fuvart.
Az eso tovabbra sem mutat enyhulest, de immaron biztos fedel alatt szolitgathatjuk az autopalya pihenojenek vendegeit. Van itt uzletsor etkezokkel es rengeteg atutazo autossal, megsem jarunk sok sikerrel. Az ido mar keso delutanba hajik, es mar lassan azon kezdek gondolkozni, hogy melyik sarokba huzodjunk be ejszakara. Nehany kedves segitokesz ajanlatunk akad ugyan - pl egy nyugdijas kirandulocsoport tagjai invitalnak, hogy elvisznek szivesen buszukon egy szakaszon -, viszont ekkorra mar ugy vagyunk, hogy vagy egeszen Kobe-ig megyunk, vagy pedig itt ejszakazunk. Vegul egy hatvanas eveiben levo ferfi, aki mar jo ideje figyelte tenykedesunket, lepett oda hozzank, hogy majd o elvisz. Kisse at kell rendeznie a csomagjait a kocsijaban, mert epp koltozik, de majd beferunk valahogy. Toshio-san nyugdijas uzletember. Rovidesen az is kiderul, hogy egeszen jol beszel angolul, igy szamomra is teljesebb kommunikaciora nyilik lehetoseg. Fiatal koraban maga is sokfele utazott hatizsakosan, igy teljesseggel erti a helyzetunket. "Az emberek mindenhol csak emberek. Barhova mesz ugyanaz. Emberek. Sirnak, nevetnek, szeretnek es gyulolnek. Tudod, az utazas kitagitja, kiszelesiti az eletet. Melyseget viszont mas dolgok adnak. Peldaul a gyermekneveles. Magam is elobb utaztam, aztan megnosultem, gyerekek. Szelesseg es melyseg egyarant fontos az eletben." Toshio-san tarsasagaban ugyan este kilenc korul, de megis gyorsan megerkezunk Kobe-ba.
 |
| Toshio-san |
Tiz ora utan nem sokkal mar szallasadonknal, a Kanadabol nem tul regen ide telepedett Emmanal vagyunk. Hosszu nap volt, kimerulten merulunk alomba.
Masnap a valtozatossag kedveert esik az eso. Ez azert nem tart vissza minket attol, hogy kisse felfedezzuk a kornyeket. Kobe varos Ijinkan nevu keruleteben vagyunk, mely talan az egyik legviccesebb kornyek Kobeban. Annak idejen Kobe volt egyike azon elso kikotovarosoknak, mely fogadott nyugati hajokat. Ennek nyoman az europai stilusban epult kisebb palotak egy egesz negyedet alkotnak a meredek dimbes-dombos varosreszben. Ezek az epuletek azota szepen felujitva, ma mar muzeumoknak, kavezoknak, ajandekboltoknak es nemelyik meg nagykovetsegeknek is adnak otthont. Mivel egy-egy epulet egy-egy europai orszagot hivatott bemutatni - igy pl. Hollandia, Belgium, Nemetorszag, Ausztria… - a kornyek roppant nepszeru a japan turistak koreben. Az alaposabb muzeumlatogatast mellozve a magunk reszerol megelegedunk az utcakon valo koborlassal. Egyreszt a belepti dijkent szedett 1000 jenes osszeget kisse sokalljuk, masreszt mar az utcarol latni lehet, hogy odabent tobbnyire a legalapvetobb turistacsalogato europai klichek vannak osszegyujtve. Talalni itt Mozart csokigolyokat feher marvanyutanzat Beethoven szoborral, szaz evvel ezelotti osztrak ruhadivatot kiallitva, holland fapapucsot szelmalmok es tulipanok tarsasagaban es igy tovabb… Talan a kornyek szamomra csucsokat vero mutatvanya a diszesen, komfortosan megepitett es berendezett "Toalett Plaza" nevre keresztelt mellekhelyiseg komplexus, mely alapfunkciojan kivul atoltozesre es sminkelesre is kenyelmes helyet biztosit. Ugyanis a japan turista azon tul, hogy megtekintheti a japanok altal elkepzelt Europat, mindezt a kivalasztott europai stilusu oltozekbe bujva is megteheti. Az mar mellekes, hogy Europaban azokat a ruhakat mar kb szazotven eve senki nem hordja. Mindenesetre az utcakep igy minden jelenseget egyutt szemlelve meglehetosen szurrealis elmenyt nyujt.
 |
| Toalett Plaza - reszletes terkeppel azok szamara, akik odabent esetleg eltevednenek... |
 |
| Erdeklodok a "Francia haz" elott... |
 |
| Torony a Kobe-i kikotoben |
 |
| Az eso utani pocsolyak jo fototemaul szolgalnak |
Kovetkezo reggel, mivel Oszaka varosa mar csupan ugy harminc kilometernyire fekszik elottunk, vonattal folytatjuk utunkat. Oszakaban regebben mar volt alkalmunk korulnezni. Ezuttal egyetlen ok, hogy erre jovunk az, hogy itt talalkozunk baratainkkal, Naokival es Kumivel, akikkel elozetes egyeztetes alapjan egyutt megyunk majd kocsival tovabb eszakra, a mintegy tovabbi 300 km-re fekvo Komatsu-ba. A talalkozas meglepoen gyorsan sikerul. A megbeszelt allomas kornyeken epphogy leulunk pihenni egy padra, maris az orrunk elott setal el Naoki. Olyan hirtelen jelenik meg, hogy a meglepettsegtol elsore a neve sem jut eszembe. Mintha valakivel talalkozot beszelnenk meg a budapesti belvarosban - csak igy - es mikor arra jarsz, hopp, ott is van az illeto elotted. Indulas elott Kuminek es Naokinak meg nemi inteznivaloja van, igy egyelore csak kisergetjuk oket. Igy keveredunk el Naoki testverenek a szepsegszalonjaba is. Amig Kumi egy vendegevel van elfoglalva, mi elvezzuk a szalon nyujtotta lehetosegeket. Igy pl kiprobalhatjuk a teljesen automata hajmoso gepet. Vicces elmeny az biztos, csak ajanlani tudom mindenkinek.
 |
| Teodora es a hajmosogep vidam talalkozasa |
 |
| Egy kis szabadidos tevekenyseg fodraszok szamara - Kooichi es Yoshiko epp "pihennek" :) |
 |
| Lelkesen bolondozo fodraszaink |
 |
| Es keszen a mu, indulhatunk Komatsu fele |
No comments:
Post a Comment